capitolul 24
Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.
Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta: „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,
és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.
Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?”
Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda a fiamat!
Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről, és aki beszélt velem, és megesküdött nekem, hogy »a te utódodnak adom ezt a földet« –, ő elküldi majd az angyalát előtted, és biztosan hozol majd feleséget onnan a fiamnak.
Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.”
Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.
A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába.
A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak.
Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted az uramat, Ábrahámot.
Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni.
Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted az uramat.”
Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka fiának, Betuelnek volt a lánya, Milka pedig Náhornak, Ábrahám testvérének volt a felesége.
Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött.
A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!”
A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki.
Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.”
Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített.
Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.
Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel volt,
és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”
Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.”
Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.”
Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt,
és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”
A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének.
Rebekának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál.
Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál.
Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.”
A férfi tehát elment a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát.
Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”
A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.
Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.
És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak, és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.
Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,
hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz, és onnan hozzál feleséget a fiamnak.«
De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«
Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok, elküldi majd veled angyalát, és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából hozz feleséget a fiamnak.
Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.«
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat!
Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’,
ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.«
Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«
Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is.
Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.
Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét, aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának.
Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek.”
Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet.
Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.”
Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt.
Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat.
Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.
Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!”
Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.”
De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!”
Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!”
Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”
Elengedték hát a rokonukat, Rebekát és a dajkáját, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt.
És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid vegyék birtokba azoknak a kapuját, akik gyűlölik őket!”
Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
Izsák pedig Beér-Lahai-Rói felől jött, ugyanis a Negeb földjén lakott.
És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek.
Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről.
Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát.
A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt.
Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett. Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése után.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly