capitolul 37
Jákob továbbra is Kánaán földjén lakott, ott, ahol apja lakott bevándorlóként.
Ez Jákob története:
Amikor József fiatal volt, 17 éves, Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiaival együtt őrizte a nyájat. És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak.
Izrael pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született. Így hát csináltatott neki egy különleges köntöst.
Amikor a bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá.
Később József álmot látott, és elmondta a testvéreinek, azok pedig emiatt újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmomat:
Kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.”
A bátyjai ezt kérdezték tőle: „Csak nem király leszel felettünk, és uralkodsz rajtunk?” Az álmai miatt és azért, amit mondott, újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
Ezután volt egy másik álma is, és azt is elmondta a bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és 11 csillag hajolt meg előttem.”
És elmondta az álmát az apjának és a bátyjainak. Az apja pedig megszidta, és ezt kérdezte: „Mit jelentsen az álmod? Talán én, az anyád és a bátyáid jövünk, és a földig hajolunk előtted?”
És a bátyjai féltékenyek lettek rá, ám az apja megjegyezte szavait.
A bátyjai elmentek Sikem közelébe apjuk nyáját legeltetni.
Izrael később ezt mondta Józsefnek: „A testvéreid Sikem közelében legeltetik a nyájakat, ugye? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Erre ő ezt mondta: „Rendben.”
És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, jól vannak-e a bátyáid! Nézd meg, minden rendben van-e a nyájjal, és hozz nekem róluk hírt.” Elküldte hát a Hebron-völgyből, és ő ment Sikem felé.
Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?”
Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat!”
A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és megtalálta őket Dótánban.
Már távolról meglátták, és még mielőtt odaért hozzájuk, cselt szőttek ellene, hogy megöljék.
Ezt mondták hát egymásnak: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó!
Gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”
Amikor Rúben ezt meghallotta, igyekezett megmenteni őt, ezért ezt mondta: „Ne öljük meg!”
Rúben még ezt is mondta nekik: „Ne ontsatok vért! Dobjátok be ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne bántsátok!” Mert meg akarta menteni, hogy visszavihesse az apjához.
Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték róla a köntösét, a különleges köntöst, mely rajta volt,
majd fogták Józsefet, és bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.
Aztán leültek enni. Amikor felnéztek, látták, hogy egy izmaelita karaván jön Gileádból. A tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek. Úton voltak Egyiptomba.
Júda ekkor ezt mondta a testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és titokban tartjuk a halálát?
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak! Ne mi legyünk azok, akik bántják őt! Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak a testvérükre.
Amikor a midiánita kereskedő férfiak arra jöttek, a testvérei kihúzták Józsefet a vizesveremből, majd eladták az izmaelitáknak 20 ezüstért. Azok Egyiptomba vitték Józsefet.
Később, amikor Rúben visszament a vizesveremhez, látta, hogy József már nincs ott, ezért megszaggatta ruháit.
Amikor visszatért a testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most mit tegyek?”
Fogták József köntösét, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérébe.
Utána elküldték a különleges köntöst az apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Kérünk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e, vagy sem.”
Ő pedig megnézte, és így kiáltott fel: „Ez a fiam köntöse! Biztos egy vérengző vadállat falta fel és tépte szét Józsefet!”
Jákob ekkor megszaggatta ruháját, zsákruhát kötött a derekára, és hosszú napokon át gyászolta fiát.
Mindegyik fia és lánya próbálta vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: „Fiamat gyászolva megyek le a sírba!” És az apja tovább siratta.
A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének, az őrök parancsnokának.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly