capitolul 43
Az éhínség ekkor súlyos volt az országban.
Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak, az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.”
Júda ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi egyértelműen figyelmeztetett minket: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«
Ha elküldöd velünk az öcsénket, akkor lemegyünk, és veszünk neked élelmet.
De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«”
Izrael ezt kérdezte: „Miért hoztatok rám ilyen szerencsétlenséget azzal, hogy elmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?”
Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, és rákérdezett: »Él még az apátok? Van még testvéretek?« És mi elmondtunk neki mindent, ahogy van. Honnan tudhattuk volna, hogy ezt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«”
Ezután Júda így sürgette az apját, Izraelt: „Küldd el velem a fiút, hadd menjünk el, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg, sem mi, sem te, sem a gyermekeink.
Garantálom, hogy nem esik baja. Én felelek érte. Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam egész életemben a bűnömet.
Ha nem késlekedtünk volna, mostanra már kétszer is megjártuk volna az utat.”
Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha nincs más választásunk, tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből a zsákjaitokba, és vigyétek el ajándékba annak a férfinak. Vigyetek egy kis balzsamot, egy kis mézet, ladanumot, gyantás kérget, pisztáciát és mandulát.
És kétszer annyi pénzt vigyetek magatokkal. Sőt, vigyétek vissza azt a pénzt is, amit visszatettek a zsákotok szájába. Talán tévedés volt.
Vigyétek magatokkal a testvéreteket, és menjetek vissza ahhoz az emberhez.
Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember, és szabadon bocsássa a másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem a gyermekeimet, hát elveszítem!”
A férfiak magukkal vitték az ajándékokat, a pénz kétszeresét, valamint Benjámint. Útnak indultak, lementek Egyiptomba, majd újra József elé álltak.
Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Vidd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le néhány állatot, és készíts belőlük ételt, mert ezek a férfiak velem ebédelnek!”
A férfi rögtön úgy is tett, ahogy József mondta, és elvitte őket József házába.
Ám amikor József házába vitték őket, megijedtek, és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak ide minket, ami visszakerült a zsákjainkba. Most ránk támadnak, rabszolgává tesznek minket, és elveszik a szamarainkat!”
Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál.
Ezt mondták: „Bocsásson meg az én uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.
De amikor a szállásunkra értünk, és kinyitottuk a zsákjainkat, a pénzünk hiánytalanul ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában. Most szeretnénk ezt személyesen visszaadni.
De van nálunk még pénz, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzt a zsákjainkba.”
A férfi ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek! Tudok róla, hogy kifizettétek az élelmet. A ti Istenetek, apátok Istene tette azt a pénzt a zsákjaitokba.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.
Majd a férfi bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy megmossák a lábukat, és takarmányt adott a szamaraiknak.
Ők pedig előkészítették Józsefnek az ajándékot addigra, mire megjött délben, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
Amikor József bement a házba, odavitték neki az ajándékot, és földre borultak előtte.
József ezután érdeklődött a hogylétük felől, és megkérdezte: „Hogy van az idős édesapátok, akiről beszéltetek? Él még?”
Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.
Amikor József felnézett, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát, ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?” Majd ezt mondta: „Fiam, legyen hozzád kegyes az Isten!”
József ekkor elsietett, mert elöntötték az érzések az öccse láttán. Keresett egy helyet, ahol sírhat. Elvonult hát egy szobába, ahol egyedül lehetett, és ott kisírta magát.
Utána megmosta az arcát, kiment, és uralkodva az érzésein ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!”
Külön tálaltak neki, a testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, akik a házában ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos volt nekik.
Leültették eléje a testvéreit születési sorrendben, az elsőszülöttől kezdve – a neki járó jog szerint – a legfiatalabbig, azok pedig csodálkozva összenéztek.
A saját asztaláról küldött nekik ennivalót, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek. Ők pedig jóllakásig ettek-ittak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly