capitolul 42
Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?”
Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”
Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban.
De Jákob nem küldte el Benjámint, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”
Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.
Józsefnek hatalma volt az egész ország felett, és ő adott el gabonát a föld minden népének. Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.
Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő, keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”
József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt.
Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid.
Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.”
De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek. Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén. A legkisebb testvérünk most apánkkal van, egy pedig már nincs többé.”
József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok!
De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.
Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.”
Utána három napig őrizetben tartotta őket.
Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok:
Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.
Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek.
Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk, mert láttuk a szenvedését, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.”
Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám. Most az ő vérét kérik rajtunk számon.”
József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük.
József ekkor odébb ment, és sírva fakadt. Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont, és a szemük láttára megkötöztette.
József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük.
Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak.
Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában.
Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?”
Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva:
„A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk, és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük.
De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.
Tizenketten vagyunk testvérek, és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé, a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.«
De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam. Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.
Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«”
És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek.
Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet! József nincs többé, Simeon sincs többé, és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!”
De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint! Bízd őt rám, és én visszahozom neked.”
De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem. Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba juttatjátok, belehalok a bánatba.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly