⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
42. fejezet
1. vers
Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?”
2. vers
Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”
3. vers
Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban.
4. vers
De Jákob nem küldte el Benjámint, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”
5. vers
Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.
6. vers
Józsefnek hatalma volt az egész ország felett, és ő adott el gabonát a föld minden népének. Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.
7. vers
Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő, keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”
8. vers
József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt.
9. vers
Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
10. vers
Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid.
11. vers
Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.”
12. vers
De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”
13. vers
Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek. Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén. A legkisebb testvérünk most apánkkal van, egy pedig már nincs többé.”
14. vers
József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok!
15. vers
De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.
16. vers
Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.”
17. vers
Utána három napig őrizetben tartotta őket.
18. vers
Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok:
19. vers
Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.
20. vers
Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek.
21. vers
Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk, mert láttuk a szenvedését, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.”
22. vers
Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám. Most az ő vérét kérik rajtunk számon.”
23. vers
József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük.
24. vers
József ekkor odébb ment, és sírva fakadt. Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont, és a szemük láttára megkötöztette.
25. vers
József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük.
26. vers
Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak.
27. vers
Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában.
28. vers
Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?”
29. vers
Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva:
30. vers
„A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk, és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük.
31. vers
De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.
32. vers
Tizenketten vagyunk testvérek, és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé, a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.«
33. vers
De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam. Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.
34. vers
Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«”
35. vers
És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek.
36. vers
Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet! József nincs többé, Simeon sincs többé, és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!”
37. vers
De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint! Bízd őt rám, és én visszahozom neked.”
38. vers
De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem. Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba juttatjátok, belehalok a bánatba.”
Könyvek
