⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
30. fejezet
1. vers
Amikor Ráhel látta, hogy egyáltalán nem szül Jákobnak, féltékeny lett a nővérére, és ezt mondta Jákobnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!”
2. vers
Jákob ekkor haragra lobbant Ráhel ellen, és ezt mondta: „Vajon Isten helyében vagyok én, aki meggátol abban, hogy gyermekeid legyenek?”
3. vers
Ráhel pedig ezt mondta: „Itt van a rabszolgám, Bilha. Feküdj le vele, hogy gyermekeket szülhessen nekem, és így általa nekem is lehessenek gyermekeim!”
4. vers
Így hát hozzáadta feleségül Bilhát, a szolgálóját, és Jákob lefeküdt vele.
5. vers
Bilha pedig teherbe esett, és idővel fiút szült Jákobnak.
6. vers
Ráhel ekkor ezt mondta: „Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem.” Ezért nevezte el Dánnak.
7. vers
És Bilha, Ráhel szolgálója megint teherbe esett, és idővel megszülte második fiát is Jákobnak.
8. vers
Ráhel ekkor ezt mondta: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” Ezért Naftalinak nevezte el.
9. vers
Amikor Lea látta, hogy nem szül gyermeket, fogta Zilpát, a szolgálóját, és Jákobhoz adta feleségül.
10. vers
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.
11. vers
Lea ekkor ezt mondta: „Jó szerencse ért!” Ezért Gádnak nevezte el.
12. vers
Zilpa, Lea szolgálója utána megszülte második fiát is Jákobnak.
13. vers
Lea ekkor ezt mondta: „Ó, én boldogságom! Boldognak fognak mondani engem a lányok.” Ezért Ásernek nevezte el.
14. vers
Egyszer Rúben a búzaaratás idején sétálni ment, és mandragórát talált a mezőn. Elvitte Leának, az anyjának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: „Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból!”
15. vers
Erre ő így felelt: „Nem elég, hogy elvetted tőlem a férjemet, most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?” Ráhel így szólt: „Hát akkor Jákob töltse ma veled az éjszakát a fiad mandragórabogyóiért!”
16. vers
Amikor Jákob este megjött a mezőről, Lea kiment elé, és ezt mondta: „Most velem fogsz lefeküdni, mert bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért.” Így hát vele feküdt le azon az éjszakán.
17. vers
És Isten meghallgatta Leát, és az terhes lett, majd megszülte ötödik fiát Jákobnak.
18. vers
Lea ekkor ezt mondta: „Isten megadta béremet, amiért a férjemnek adtam a szolgálólányomat.” Ezért Issakárnak nevezte el.
19. vers
És Lea újra teherbe esett, és idővel megszülte hatodik fiát Jákobnak.
20. vers
Lea ekkor ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, igen, engem, méghozzá jó ajándékkal. Férjem végre elfogad majd, mert hat fiút szültem neki.” Ezért Zebulonnak nevezte el.
21. vers
Utána pedig egy lányt szült, akit Dínának nevezett el.
22. vers
Isten nem feledkezett meg Ráhelről, hanem végül meghallgatta őt, és megadta neki, hogy teherbe essen.
23. vers
Ő pedig teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Isten elvette gyalázatomat!”
24. vers
Ezért Józsefnek nevezte el, ezt mondva: „Jehova most egy másik fiút is ad nekem.”
25. vers
Rögtön azután, hogy Ráhel megszülte Józsefet, Jákob ezt mondta Lábánnak: „Engedj el, hadd menjek el az én otthonomba, az én országomba!
26. vers
Add ki a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért nálad szolgáltam, hadd menjek el, hisz te magad is tudod, milyen hűségesen szolgáltalak.”
27. vers
Lábán erre ezt mondta neki: „Bárcsak jóindulattal lennél irántam. . .; megértettem a jelekből, hogy Jehova miattad áld meg.”
28. vers
Még hozzáfűzte: „Szabd meg a béredet, és én megadom.”
29. vers
Jákob így felelt: „Jól tudod te magad is, hogy milyen hűségesen szolgáltam nálad, hogy mi lett a nyájadból,
30. vers
és hogy mielőtt idejöttem, alig volt valamid, de a nyájad gyarapodott és megnőtt, és Jehova megáldott téged azóta, hogy itt vagyok. Mikor tehetek már valamit a saját házamért is?”
31. vers
Lábán ezt mondta: „Mit adjak neked?” Jákob így folytatta: „Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem a következőket, akkor újra legeltetem a nyájadat, és tovább őrzöm.
32. vers
Ma végigjárom az egész nyájadat. Különíts el belőle minden pettyes és tarka juhot, minden sötétbarna juhot a fiatal kosok közül, valamint minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül. Mostantól ez legyen a bérem.
33. vers
Amikor jössz majd, hogy megnézd a béremet, igazságosságom ebből lesz nyilvánvaló: ami nem pettyes és nem tarka a nőstény kecskék közül, és nem sötétbarna a fiatal kosok közül, az mind lopott, ha nálam van.”
34. vers
Lábán erre így szólt: „Nos, jól van! Legyen úgy, ahogy mondod!”
35. vers
Még aznap elkülönítette a csíkos és tarka kecskebakokat meg az összes pettyes és tarka nőstény kecskét, mindazt, amiben valami fehér volt, s mindazt, ami sötétbarna volt a fiatal kosok közül, és fiainak a gondjaira bízta.
36. vers
Majd utána háromnapi járóföldet jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán ott maradt nyájait legeltette.
37. vers
Aztán Jákob frissen nyesett sztóraxfa-, mandulafa- és platánfavesszőket fogott, és néhány helyen lehántotta a kérget, fehér foltokat hagyva a vesszőkön.
38. vers
Végül a hántott vesszőket a nyáj elé tette a vályúkba, az itatókba – ahova a nyájak inni jártak –, hogy azok előtt gerjedezzenek, amikor inni jönnek.
39. vers
A nyájak ezért gerjedeztek a vesszők előtt, és a nyájak csíkosakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
40. vers
Jákob ezután elkülönítette a fiatal kosokat, és utána a nyájakat szembefordította a csíkosakkal és az összes sötétbarnával, ami Lábán nyájai között volt. Utána elkülönítette a saját nyájait, és nem eresztette Lábán nyájai közé.
41. vers
Amikor az erősebb állatok gerjedeztek, Jákob mindig kitette a vesszőket a vályúkba a nyájak elé, hogy a vesszőknél gerjedezzenek.
42. vers
De amikor az állatok gyengék voltak, akkor nem tette oda a vesszőket. Így a gyengébbek mindig Lábánéi lettek, az erősek pedig Jákobéi.
43. vers
És Jákob nagyon gazdag lett. Nagy nyájai, valamint sok szolgálólánya, szolgája, tevéje és szamara lett.
Könyvek
