⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
14. fejezet
1. vers
Amrafelnek, Sineár királyának, Arióknak, Ellászár királyának, Kédorlaomernek, Elám királyának és Tidálnak, Góim királyának a napjaiban történt,
2. vers
hogy ezek a királyok háborút indítottak Bera, Szodoma királya, Birsa, Gomorra királya, Sináb, Adma királya, Seméber, Cebojim királya, valamint Belának, vagyis Coárnak a királya ellen.
3. vers
Ezek mind összevonták a seregeiket a Sziddim-völgyben, azaz a Sós-tengernél.
4. vers
Tizenkét évig szolgálták Kédorlaomert, de a 13. évben fellázadtak.
5. vers
A 14. évben pedig eljött Kédorlaomer, valamint a királyok, akik vele voltak, és legyőzték a refaitákat Asterót-Karnaimban, a zuzitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban,
6. vers
és a horitákat a saját hegyükön, a Szeiren egész El-Páránig, amely a pusztánál van.
7. vers
Majd visszafordultak, és Én-Mispátba, vagyis Kádesbe mentek, és elfoglalták az amálekiták egész területét, és legyőzték az amoritákat is, akik Hacácon-Támárban laktak.
8. vers
Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorra királya, Adma királya, Cebojim királya és Bela, vagyis Coár királya, és a Sziddim-völgyben felsorakoztak a harcra ellenük,
9. vers
vagyis Kédorlaomer, Elám királya, Tidál, Góim királya, Amrafel, Sineár királya és Ariók, Ellászár királya ellen; négy király volt öt ellen.
10. vers
A Sziddim-völgy pedig tele volt bitumengödrökkel. Szodoma és Gomorra királya menekülés közben beleesett ezekbe, és akik életben maradtak, a hegyekbe menekültek.
11. vers
A győztesek ekkor elvitték Szodoma és Gomorra minden vagyonát és az összes ennivalót, majd elmentek.
12. vers
Lót, Ábrám testvérének a fia ekkor Szodomában lakott. Őt is, és a vagyonát is elvitték, és folytatták az útjukat.
13. vers
Ezután egy férfi, aki megmenekült, elment a héber Ábrámhoz, és beszélt vele. Ábrám akkor az amorita Mamrénak, Eskol és Áner testvérének a nagy fái között lakott. Ők Ábrám szövetségesei voltak.
14. vers
Ábrám tehát megtudta, hogy a rokona fogságba esett. Mozgósította képzett embereit, 318 szolgáját, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte a fosztogatókat.
15. vers
Ábrám a szolgáit éjszaka csapatokra osztotta. A fosztogatókra támadt, és legyőzte őket, majd egészen a Damaszkusztól északra fekvő Hóbáig üldözte őket.
16. vers
Visszaszerzett mindent, kiszabadította Lótot, a rokonát is a vagyonával együtt, és az asszonyokat meg a többieket is.
17. vers
Miután Ábrám legyőzte Kédorlaomert és a vele tartó királyokat, Szodoma királya kiment elé a Sáve-völgybe, vagyis a Király völgyébe.
18. vers
Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a legfelségesebb Isten papja volt.
19. vers
Megáldotta Ábrámot, és ezt mondta:
„Áldja meg Ábrámot a legfelségesebb Isten,
az égnek és a földnek alkotója!
20. vers
És legyen magasztalva a legfelségesebb Isten,
ki segített, hogy legyőzd az elnyomóidat!”
Ábrám ekkor tizedet adott neki mindenből.
21. vers
Ezután Szodoma királya ezt mondta Ábrámnak: „Add nekem az embereket, minden más pedig legyen a tied.”
22. vers
De Ábrám ezt mondta Szodoma királyának: „Esküre emelem a kezemet Jehova, a legfelségesebb Isten, az ég és a föld alkotója előtt,
23. vers
hogy egyetlen fonalszálat és egyetlen saruszíjat sem veszek el abból, ami a tied, nehogy azt mondhasd: »Én tettem Ábrámot gazdaggá.«
24. vers
Azon kívül, amit az embereim már megettek, nem kérek semmit. Azok a férfiak viszont, akik velem jöttek – Áner, Eskol és Mamré –, hadd vegyék el a maguk részét.”
Könyvek
