⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
35. fejezet
1. vers
Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj fel Bételbe, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől futottál!”
2. vers
Jákob ekkor ezt mondta a háznépének és mindazoknak, akik vele voltak: „Szabaduljatok meg az idegen istenektől, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát,
3. vers
és keljünk fel, menjünk fel Bételbe! Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, és velem volt, bármerre jártam is.”
4. vers
Odaadták hát Jákobnak a náluk lévő összes idegen istent és a fülükben lévő fülbevalókat, és Jákob elásta azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt.
5. vers
Miközben utaztak, Isten rettegést idézett elő a körülöttük lévő városokban, így hát nem üldözték Jákob fiait.
6. vers
Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt.
7. vers
Épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott jelent meg neki akkor, amikor a bátyja elől futott.
8. vers
Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt. Jákob ezért Allon-Bákutnak nevezte el a fát.
9. vers
Azóta, hogy Jákob eljött Paddán-Arámból, Isten ismét megjelent neki, és megáldotta.
10. vers
Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob. Ne nevezzenek többé Jákobnak, hanem Izraelnek.” És Izraelnek nevezte el.
11. vers
Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten. Légy termékeny, és sokasodj! Népek, igen, sok nép, valamint királyok származnak majd tőled.
12. vers
A földet pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és az utódaidnak adom.”
13. vers
Ezután Isten elment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.
14. vers
Jákob oszlopot emelt azon a helyen, ahol Isten beszélt vele, egy kőoszlopot, és italáldozatot meg olajat öntött rá.
15. vers
És Jákob továbbra is Bételnek nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16. vers
Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolságra voltak Efratától, amikor megindult Ráhel szülése, és nehéz szülése volt.
17. vers
Ám miközben küszködött, hogy világra hozza a gyermekét, a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.”
18. vers
Ezért amikor már-már közeledett a halálához (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el, az apja azonban Benjáminnak hívta.
19. vers
Meghalt tehát Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.
20. vers
Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.
21. vers
Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát.
22. vers
Egyszer, amikor Izrael azon a földön lakott, Rúben lefeküdt Bilhával, apjának a másodfeleségével. Izrael pedig hallott erről.
Jákobnak 12 fia volt.
23. vers
Lea fia volt Rúben – Jákob elsőszülöttje –, Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
24. vers
Ráhel fia volt József és Benjámin.
25. vers
Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali.
26. vers
Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ők Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.
27. vers
Jákob végül eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba, Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák is bevándorlóként lakott.
29. vers
Utána kilehelte utolsó leheletét, hosszú és megelégedést nyújtó élet után meghalt, és a népe mellé került. A fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Könyvek
