49. fejezet
Jákob hívatta a fiait, és ezt mondta: „Gyertek ide hozzám, hogy elmondhassam nektek, mi fog történni veletek a jövőben.
Gyertek ide, és figyeljetek, Jákob fiai, igen, figyeljetek apátokra, Izraelre!
Rúben, te vagy az elsőszülöttem, erőm, nemzőképességem első gyümölcse, kiemelkedő a méltóságban, és kiemelkedő az erőben.
De nem leszel kiemelkedő, mert féktelen vagy, akár az örvénylő víz, és felléptél apád ágyába. Ekkor bemocskoltad az ágyamat. Ágyamba lépett fel ő!
Simeon és Lévi testvérek. Fegyvereik erőszak eszközei.
Ne kerülj a társaságukba, ó, én lelkem. Ne keresd a társaságukat, ó, én dicsőségem, mert haragjukban embert öltek, és kedvtelésből elvágták a bikák lábainak az inát.
Átkozott legyen a haragjuk, mert kegyetlen az, és éktelen dühük, mert könyörtelen az. Hadd osszam csak szét őket Jákob földjén, és hadd szórjam szét őket Izraelben.
Ami pedig téged illet, Júda, a testvéreid magasztalni fognak. Kezed ellenségeid nyakán lesz. Apádnak a fiai meghajolnak előtted.
Oroszlánkölyök Júda. A zsákmány mellől, fiam, bizony felkelsz. Leheveredett, elnyújtózott, mint az oroszlán, s mint oroszlánt, ki merné felkelteni?
Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló, akinek a népek engedelmeskednek.
Szamarát szőlőtőhöz köti, szamárcsikóját pedig nemes szőlőtőhöz. Borban mossa öltözékét, és a szőlő vérében ruháját.
Bortól vörösek a szemei, és tejtől fehérek a fogai.
Zebulon a tenger partjához közel fog lakni, a parthoz közel, hol hajók horgonyoznak. A legtávolabbi határa Szidón felé lesz.
Issakár erős csontozatú szamár, két nyeregtáskával a hátán fekszik le.
És látja majd, hogy jó a nyugalom helye, s hogy szépséges a föld. Meghajtja a vállát teherhordásra, és kényszermunkát végez.
Dán, Izrael egyik törzse ítéli majd a népét.
Legyen Dán útszéli kígyó, szarvasvipera az ösvény mentén, mely megmarja a ló sarkát, és annak lovasa hanyatt esik.
Szabadításodra várok, ó, Jehova!
Gádot rablóbanda támadja, de ő visszaveri őket, és a sarkukban jár.
Áser kenyere bőséges lesz, királyi ételt ad majd.
Naftali kecses nőstény szarvas. Beszéde választékos.
József gyümölcstermő fa hajtása, forrás mellett lévő gyümölcstermő fa, melynek ágai a falak fölé nyúlnak.
Ám az íjászok folyton zaklatták őt, lőttek rá, és gyűlöletet tápláltak ellene.
Íja azonban szilárdan megfeszült, s keze erős és gyors maradt. Jákob hatalmasa ad pásztort és sarokkövet Izraelnek.
Apád Istenétől van ő, és majd segít neked. A Mindenhatóval van, és megáld majd az égből jövő áldással, a mélyből jövő áldással, az emlők és az anyaméh áldásával.
Apád áldásai felülmúlják az örökkévaló hegyek áldásait, a hosszú időkig álló dombok kívánatos dolgait. József, akit kiválasztottak a testvérei közül, mindig élvezni fogja ezeket az áldásokat.
Benjámin szétszaggatja a zsákmányait, mint a farkas. Reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt oszt.”
Ez Izrael 12 törzse, és ezeket mondta nekik apjuk, amikor megáldotta őket. Mindegyik a neki járó áldást kapta.
Utána ezt parancsolta nekik: „Népem mellé kerülök, temessetek ősapáim mellé a barlangba, mely a hettita Efron mezején van.
Abba a barlangba, mely Makpela mezején van, Mamréval szemben Kánaán földjén, azon a mezőn, melyet Ábrahám vásárolt meg sírhelynek a hettita Efrontól.
Ott temették el Ábrahámot és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és a feleségét, Rebekát, én pedig ott temettem el Leát.
A mező és a barlang, mely rajta van, Hét fiaitól lett megvásárolva.”
Ezek voltak Jákob utolsó utasításai, melyeket a fiainak adott. Ekkor felhúzta lábát az ágyra, majd kilehelte utolsó leheletét, és a népe mellé került.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50