⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Mózes első könyve

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

A kígyó pedig óvatosabb volt minden vadállatnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?”


2. vers

Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.


3. vers

De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.«”


4. vers

A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg.


5. vers

Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”


6. vers

Az asszony pedig látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó, olyan, ami kívánatos a szemnek. Igen, a fára jó volt ránézni. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.


7. vers

Ekkor felnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.


8. vers

Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, és az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten elől a kert fái között.


9. vers

Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?”


10. vers

Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.”


11. vers

Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?”


12. vers

Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.”


13. vers

Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”


14. vers

Ezután Jehova Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, legyél átkozott minden háziállat és vadállat között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján.


15. vers

És ellenségeskedést idézek elő közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát sebzed meg.”


16. vers

Az asszonynak ezt mondta: „Nagyon megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és sóvárogni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”


17. vers

Ádámhoz pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy arról »ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad. Gyötrelmes fáradozással fogsz hozzájutni a terméséhez életed minden napján.


18. vers

Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned.


19. vers

Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”


20. vers

Ádám ezután Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja.


21. vers

Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, hogy felöltöztesse őket.


22. vers

Azután így szólt Jehova Isten: „Az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, hogy egyen róla, és örökké éljen. . .”


23. vers

Jehova Isten ekkor kiűzte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.


24. vers

Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Fejezetek:


Könyvek