⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
21. fejezet
1. vers
Jehova pedig Sárára fordította a figyelmét, amint megmondta, és Jehova úgy tett Sárával, ahogy ígérte.
2. vers
Sára tehát terhes lett, és Ábrahám öreg napjaira fiút szült neki, pontosan abban az időben, amikorra Isten ígérte Ábrahámnak.
3. vers
Ábrahám Izsáknak nevezte el az újszülött kisfiát, akit Sára szült neki.
4. vers
Amikor Izsák, a fia nyolcnapos volt, Ábrahám körülmetélte, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta neki.
5. vers
Ábrahám 100 éves volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
6. vers
Sára ekkor ezt mondta: „Megnevettetett Isten: aki csak hallja, nevetni fog velem.”
7. vers
Majd hozzátette: „Ki mondta volna Ábrahámnak: »Sára gyermekeket fog dajkálni.« Mégis fiút szültem neki öreg napjaira.”
8. vers
A gyermek pedig cseperedett, és azon a napon, amikor az anyja abbahagyta Izsák szoptatását, Ábrahám nagy lakomát készített.
9. vers
Sára pedig látta, hogy az egyiptomi Hágárnak a fia, akit Hágár Ábrahámnak szült, gúnyolódik Izsákkal.
10. vers
Ezért ezt mondta Ábrahámnak: „Kergesd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem lesz örökös az én fiammal, Izsákkal!”
11. vers
Ám Ábrahámnak nagyon nem tetszett, amit Sára a fiáról mondott.
12. vers
Isten ekkor ezt mondta Ábrahámnak: „Ne legyen ellenedre, amit Sára a fiúról és a rabszolganőről mond. Hallgass rá, mert a megígért utódod Izsák által lesz.
13. vers
De a rabszolganő fiát is nemzetté teszem, mert ő is az utódod.”
14. vers
Ábrahám tehát felkelt kora reggel, adott Hágárnak kenyeret és egy bőrtömlő vizet. Ezeket a vállára tette, majd elküldte Hágárt a fiúval együtt. Az asszony pedig elindult, és Beér-Seba pusztájában bolyongott.
15. vers
Végül elfogyott a víz a bőrtömlőből, ő pedig egy bokor alá tette a fiút.
16. vers
Majd odébb ment, leült egymagában egy nyíllövésnyi távolságra, mert ahogy mondta: „Nem akarom látni, amikor meghal a fiú.” Leült tehát nem messze, és hangosan sírva fakadt.
17. vers
Isten ekkor meghallotta a fiú hangját, és szólt Isten angyala Hágárnak az égből, ezt mondva neki: „Mi baj, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiad hangját.
18. vers
Kelj fel, segítsd fel a fiút, tartsd meg erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem.”
19. vers
Isten ekkor megnyitotta Hágár szemeit, és az asszony meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a bőrtömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak.
20. vers
Isten a fiúval volt, ahogy az növekedett. A fiú a pusztában lakott, és íjász lett.
21. vers
Párán pusztájában lakott, és az anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
22. vers
Akkoriban Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal együtt ezt mondta Ábrahámnak: „Isten veled van mindenben, amit teszel.
23. vers
Most azért esküdj meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokul sem velem, sem a fiaimmal, sem a leszármazottaimmal. Én szeretettel bántam veled, tegyél te is így velem és az emberekkel, akik között laksz.”
24. vers
Ábrahám ezt mondta: „Megesküszöm.”
25. vers
De Ábrahám elpanaszolta Abiméleknek, hogy Abimélek szolgái erőszakkal elvettek tőle egy kutat.
26. vers
Abimélek így felelt: „Nem tudom, ki tette ezt. Te nem mondtad ezt nekem, és csak ma hallottam erről.”
27. vers
Ábrahám ekkor juhokat és marhákat adott Abiméleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
28. vers
Amikor Ábrahám kiválasztott a nyájból hét nőstény bárányt,
29. vers
Abimélek megkérdezte: „Miért választottad ki ezt a hét nőstény bárányt?”
30. vers
Ábrahám ezt felelte: „Fogadd el tőlem ezt a hét nőstény bárányt, mert ez igazolja, hogy én ástam ezt a kutat.”
31. vers
Ezért nevezte el azt a helyet Beér-Sebának, mert ott mindketten megesküdtek.
32. vers
Szövetséget kötöttek tehát Beér-Sebában, azután pedig Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal visszatért a filiszteusok földjére.
33. vers
Ábrahám utána ültetett Beér-Sebában egy tamariszkuszfát, és dicsőítette ott Jehovának, az örökkévaló Istennek a nevét.
34. vers
És Ábrahám sokáig maradt a filiszteusok földjén.
Könyvek
