⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
22. fejezet
1. vers
Ezek után az igaz Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!”
2. vers
Majd Isten ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit annyira szeretsz, Izsákot. Menj el Mórija földjére, és mutasd be égőáldozatként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked.”
3. vers
Ábrahám erre kora reggel fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot. Fát hasogatott az égőáldozathoz, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki.
4. vers
Ábrahám a harmadik napon felnézett, és meglátta azt a helyet a távolból.
5. vers
Ekkor ezt mondta a szolgáinak: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiam pedig felmegyünk oda, hogy imádjuk Istent, és utána visszatérünk hozzátok.”
6. vers
Ábrahám ezután fogta az égőáldozathoz való fát, és feltette a fiára, Izsákra. Ő maga pedig a tüzet és a kést vitte, és ők ketten továbbmentek.
7. vers
Izsák ezután így szólt az apjához, Ábrahámhoz: „Apám!” Az így felelt: „Tessék, fiam!” Ő így folytatta: „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatnak való juh?”
8. vers
Ábrahám erre ezt mondta: „Maga Isten fog gondoskodni az égőáldozatnak való juhról, fiam.” És mentek együtt tovább.
9. vers
Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten kijelölt Ábrahámnak. Ő ott oltárt épített, majd szép rendben rátette a fát. Megkötözte fiának, Izsáknak a kezét és a lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére.
10. vers
Ábrahám ekkor fogta a kést, hogy megölje a fiát.
11. vers
Ám Jehova angyala így szólt hozzá az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok!”
12. vers
Az angyal így folytatta: „Ne bántsd a fiút, és ne tégy vele semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, hiszen nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.”
13. vers
Ábrahám ekkor felnézett, és látta, hogy tőle nem messze fennakadt a bozótban egy kos a szarvánál fogva. Erre odament, fogta a kost, és bemutatta égőáldozatként a fia helyett.
14. vers
És Ábrahám Jehova-Jirének nevezte el azt a helyet. Ezért mondják még ma is: „Jehova gondoskodni fog az ő hegyén arról, amire szükség van.”
15. vers
Jehova angyala másodszor is szólt az égből Ábrahámhoz:
16. vers
„Ez Jehova kijelentése: »Magamra esküszöm, hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,
17. vers
bizony megáldalak téged, és sok utódot adok neked. Annyian lesznek, mint az ég csillagai, és mint a homokszemek a tengerparton. Az utódod birtokba fogja venni az ellenségei kapuját.
18. vers
És az utódod által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra.«”
19. vers
Ábrahám ezután visszatért a szolgáihoz, és együtt visszamentek Beér-Sebába. És Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott.
20. vers
Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: „Milka fiúkat szült Náhornak, a testvérednek:
21. vers
Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját,
22. vers
valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt.”
23. vers
Betuel lánya volt Rebeka. Ezt a nyolc fiút szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének.
24. vers
Náhor másodfelesége, Reúma is szült fiúkat: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát.
Könyvek
