⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
18. fejezet
1. vers
Jehova ezután megjelent Ábrahámnak Mamré nagy fái között, amikor Ábrahám a nap legmelegebb időszakában a sátor bejáratánál ült.
2. vers
Felnézett, és látta, hogy három férfi áll tőle nem messze. Amint megpillantotta őket, eléjük szaladt a sátor bejáratától, és földig hajolt,
3. vers
majd ezt mondta: „Jehova, ha kedves vagyok a szemedben, kérlek, ne kerüld el a szolgádat.
4. vers
Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat. Aztán telepedjetek le a fa alá.
5. vers
Most, hogy eljöttetek a szolgátokhoz, hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdüljetek. Utána pedig mehettek tovább.” Erre ők így feleltek: „Rendben. Tégy úgy, ahogy mondtad.”
6. vers
Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: „Siess! Gyúrj tésztát három mérték finomlisztből, és készíts kenyeret!”
7. vers
Ábrahám utána a csordához futott, és kiválasztott egy szép fiatal bikát. Odaadta a szolgájának, és az sietett, hogy elkészítse.
8. vers
Azután Ábrahám vajat és tejet tett eléjük, és felszolgálta nekik az elkészített fiatal bikát. És mellettük állt a fa alatt, amíg ettek.
9. vers
Azok ezt kérdezték tőle: „Hol van Sára, a feleséged?” Erre ő így felelt: „Itt van a sátorban.”
10. vers
Az egyikük így folytatta: „Jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.” Sára ekkor a sátor bejáratánál figyelt, amely a férfi mögött volt.
11. vers
Ábrahám és Sára idős és előrehaladott korú volt. Sára már túl idős volt ahhoz, hogy gyermeke születhessen.
12. vers
Sára ezért nevetett magában, ezt mondva: „Vénségemre vajon lehet ilyen örömben részem, amikor az én uram is öreg már?”
13. vers
Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára ezt mondva: »Csakugyan szülhetek öregségemre?«
14. vers
Van valami, ami lehetetlen Jehovának? Jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”
15. vers
Sára azonban tagadta ezt, ugyanis félt, és így szólt: „Nem nevettem!” Erre Isten ezt mondta: „De bizony nevettél!”
16. vers
Amikor a férfiak elindultak onnan, lenéztek Szodoma felé. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
17. vers
Jehova pedig ezt mondta: „Eltitkoljam Ábrahám elől, hogy mit akarok tenni?
18. vers
Elvégre nagy és hatalmas nemzet származik majd Ábrahámtól, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.
19. vers
Hiszen jól ismerem őt, és jól tudom, hogy ő megparancsolja a fiainak és minden leszármazottjának, hogy engedelmeskedjenek Jehovának, és azt cselekedjék, ami igazságos és jogos, hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki.”
20. vers
Jehova ekkor ezt mondta: „A Szodoma és Gomorra miatti panaszos kiáltás bizony hangos, és bűneik nagyon súlyosak.
21. vers
Lemegyek, hogy megnézzem és megtudjam, hogy a hozzám eljutott panasz jogos-e, és hogy a tetteik valóban olyan gonoszak-e.”
22. vers
A férfiak ekkor elmentek, és Szodoma felé vették útjukat. Jehova azonban Ábrahámmal maradt.
23. vers
Ábrahám pedig odament hozzá, és ezt mondta: „Elpusztítanád az igazságost a gonosszal együtt?
24. vers
Tegyük fel, hogy van 50 igazságos abban a városban. Elpusztítanád őket, és nem bocsátanál meg annak a helynek, tekintettel erre az 50 igazságosra?
25. vers
Elképzelhetetlen rólad, hogy így tegyél, és megöld az igazságos embert a gonosszal együtt, s hogy ugyanaz történjen az igazságos emberrel, mint a gonosszal. Ez elképzelhetetlen rólad! Vajon az egész föld bírája ne tenné azt, ami helyes?”
26. vers
Jehova ekkor ezt mondta: „Ha 50 igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek az egész helynek miattuk.”
27. vers
Ábrahám azonban így folytatta: „Bátorkodom szólni Jehovához, pedig por és hamu vagyok.
28. vers
Tegyük fel, 5 hiányzik az 50 igazságoshoz. Elpusztítanád az egész várost az 5 miatt?” Erre ő így felelt: „Nem pusztítom el, ha találok ott 45-öt.”
29. vers
Ismét megszólalt, és ezt mondta: „Tegyük fel, találsz ott 40-et.” Ő így felelt: „Nem teszem meg a 40-ért.”
30. vers
De ő így folytatta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd mondjak még valamit: tegyük fel, csak 30-at találsz ott.” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott 30-at.”
31. vers
De ő így folytatta: „Bátorkodom szólni Jehovához: tegyük fel, találsz ott 20-at.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a 20-ért.”
32. vers
Végül pedig ezt mondta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, csak még utoljára hadd mondjak valamit: tegyük fel, csak 10-et találsz ott.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a 10-ért.”
33. vers
Amikor Jehova befejezte a beszédét Ábrahámmal, elment. Ábrahám pedig visszatért a sátrába.
Könyvek
