⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 35
verso 1
Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj fel Bételbe, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől futottál!”
verso 2
Jákob ekkor ezt mondta a háznépének és mindazoknak, akik vele voltak: „Szabaduljatok meg az idegen istenektől, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát,
verso 3
és keljünk fel, menjünk fel Bételbe! Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, és velem volt, bármerre jártam is.”
verso 4
Odaadták hát Jákobnak a náluk lévő összes idegen istent és a fülükben lévő fülbevalókat, és Jákob elásta azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt.
verso 5
Miközben utaztak, Isten rettegést idézett elő a körülöttük lévő városokban, így hát nem üldözték Jákob fiait.
verso 6
Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt.
verso 7
Épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott jelent meg neki akkor, amikor a bátyja elől futott.
verso 8
Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt. Jákob ezért Allon-Bákutnak nevezte el a fát.
verso 9
Azóta, hogy Jákob eljött Paddán-Arámból, Isten ismét megjelent neki, és megáldotta.
verso 10
Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob. Ne nevezzenek többé Jákobnak, hanem Izraelnek.” És Izraelnek nevezte el.
verso 11
Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten. Légy termékeny, és sokasodj! Népek, igen, sok nép, valamint királyok származnak majd tőled.
verso 12
A földet pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és az utódaidnak adom.”
verso 13
Ezután Isten elment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.
verso 14
Jákob oszlopot emelt azon a helyen, ahol Isten beszélt vele, egy kőoszlopot, és italáldozatot meg olajat öntött rá.
verso 15
És Jákob továbbra is Bételnek nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.
verso 16
Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolságra voltak Efratától, amikor megindult Ráhel szülése, és nehéz szülése volt.
verso 17
Ám miközben küszködött, hogy világra hozza a gyermekét, a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.”
verso 18
Ezért amikor már-már közeledett a halálához (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el, az apja azonban Benjáminnak hívta.
verso 19
Meghalt tehát Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.
verso 20
Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.
verso 21
Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát.
verso 22
Egyszer, amikor Izrael azon a földön lakott, Rúben lefeküdt Bilhával, apjának a másodfeleségével. Izrael pedig hallott erről.
Jákobnak 12 fia volt.
verso 23
Lea fia volt Rúben – Jákob elsőszülöttje –, Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
verso 24
Ráhel fia volt József és Benjámin.
verso 25
Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali.
verso 26
Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ők Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.
verso 27
Jákob végül eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba, Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák is bevándorlóként lakott.
verso 29
Utána kilehelte utolsó leheletét, hosszú és megelégedést nyújtó élet után meghalt, és a népe mellé került. A fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Libros
