⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 27
verso 1
Amikor Izsák idős volt, és már alig látott, hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!” Mire az így felelt: „Itt vagyok!”
verso 2
Ő így folytatta: „Megöregedtem, és nem tudom, meddig élek még.
verso 3
Most hát, kérlek, fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
verso 4
Utána készíts nekem olyan ízletes ételt, amit szeretek, és hozd be hozzám. Azután eszem belőle, hogy megáldhassalak még a halálom előtt.”
verso 5
Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.
verso 6
Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának: „Most hallottam, hogy apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel, így szólva:
verso 7
»Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«
verso 8
Most pedig, fiam, jól figyelj arra, amit mondok neked!
verso 9
Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozd ide nekem a két legszebb kecskegidát, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti.
verso 10
Utána vidd be apádnak, hogy megegye, és megáldhasson még a halála előtt.”
verso 11
Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös, az én bőröm pedig sima.
verso 12
Mi lesz akkor, ha apám megtapogat? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.”
verso 13
Erre az anyja ezt mondta: „Fiam, szálljon rám a neked szánt átok! Csak tedd azt, amit mondtam, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!”
verso 14
Ő pedig elment értük, az anyjához vitte azokat, és az anyja ízletes ételt készített, pont, ahogyan az apja szerette.
verso 15
Rebeka utána fogta Ézsaunak, nagyobbik fiának a legjobb ruháit, amelyek otthon voltak, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára.
verso 16
A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és nyakának sima részét.
verso 17
Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.
verso 18
Jákob pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?”
verso 19
Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted. Mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Ülj fel, kérlek, és egyél a vadpecsenyémből, hogy megáldhass engem.”
verso 20
Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.”
verso 21
Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Kérlek, gyere közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e.”
verso 22
Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”
verso 23
Nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta.
verso 24
Aztán megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.”
verso 25
Akkor ezt mondta: „Hozz nekem, fiam, a vadpecsenyéből, hadd egyek, és aztán megáldalak.” Odavitte neki, és Izsák evett, majd pedig bort vitt neki, és az ivott.
verso 26
Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”
verso 27
Ő közelebb ment, megcsókolta, és Izsák megérezte a ruhájának illatát. Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:
„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova.
verso 28
Adjon neked az igaz Isten harmatot az égből, termékeny talajt és bőséges gabonát meg újbort!
verso 29
Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai. Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!”
verso 30
Rögtön azután, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és ő kijött az apjától, Izsáktól, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau.
verso 31
Ő is készített egy ízletes ételt, majd bevitte az apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson engem!”
verso 32
Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”
verso 33
Izsák elkezdett nagyon remegni, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig már ettem belőle, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt! Ő bizony áldott is lesz!”
verso 34
Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”
verso 35
De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.”
verso 36
Erre Ézsau ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?! Elsőszülöttségi jogomat már elvette, most meg az áldásomat is elvette!” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?”
verso 37
Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt. Minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és újborral is elláttam. Mit tehetek most már érted, fiam?”
verso 38
Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.
verso 39
Izsák, az apja, ezt felelte neki:
„Nem fogsz termékeny földön lakni, és harmatot sem kapsz az égből.
verso 40
Egész életedben használni fogod a kardodat, és testvéredet fogod szolgálni. De amikor majd feldühödsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.”
verso 41
Ézsau azonban gyűlöletet táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta, és Ézsau folyton ezt mondta magában: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.”
verso 42
Amikor elmondták Rebekának, hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau, azonnal küldetett Jákobért, a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi, hogy bosszúból megöl téged.
verso 43
Most pedig, fiam, tedd azt, amit mondok neked! Indulj, és fuss Lábánhoz, a testvéremhez Háránba!
verso 44
Lakj nála egy darabig, míg lecsillapodik a bátyád dühe,
verso 45
alábbhagy a haragja, és elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el egy nap mindkettőtöket?”
verso 46
Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megundorodtam az életemtől Hét lányai miatt. Ha Jákob is Hét lányai közül vesz magának feleséget, ennek a földnek a lányai közül, mint amilyenek ezek, akkor mit ér az életem?”
Libros
