⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 32
verso 1
Jákob aztán útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai.
verso 2
Amint Jákob meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak nevezte el azt a helyet.
verso 3
Jákob azután követeket küldött maga előtt a bátyjához, Ézsauhoz Szeir földjére, Edom területére,
verso 4
és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondja a szolgád, Jákob: ’Hosszú ideig Lábánnál laktam, egészen mostanáig.
verso 5
Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim. Azért küldöm ezt az üzenetet, hogy tudja az uram, hogy jövök, és jóindulattal tekintsen rám.’«”
verso 6
Idővel a követek visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Találkoztunk a bátyáddal, Ézsauval. Úton van, hogy találkozzon veled, és 400 férfi van vele.”
verso 7
Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett. Ezért a vele levőket, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra osztotta.
verso 8
Ezt mondta: „Ha Ézsau megtámadja az egyik tábort, akkor a másik tábor megmenekülhet.”
verso 9
Jákob azután ezt mondta: „Ó, nagyapámnak, Ábrahámnak Istene, és apámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«,
verso 10
nem vagyok méltó mindarra a szeretetre és hűségre, melyet a szolgád iránt mutattál, hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, de mostanra már két táborrá lettem.
verso 11
Ments meg, kérlek, a bátyám, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem és az anyákat a gyermekeikkel együtt!
verso 12
És te azt mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, és sok utódot adok neked. Annyian lesznek, mint a homokszemek a tengerben, melyeket nem lehet megszámolni.«”
verso 13
És Jákob ott töltötte az éjszakát. Majd kiválasztott az állataiból valamennyit, hogy ajándékba adja a bátyjának, Ézsaunak:
verso 14
200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot, 200 anyajuhot, 20 kost,
verso 15
30 szoptatós tevét, 40 tehenet, 10 bikát, 20 szamárkancát és 10 kifejlett szamarat.
verso 16
Aztán a szolgáinak adta azokat, egyik nyájat a másik után, és ezt mondta nekik: „Keljetek át előttem a gázlón, és hagyjatok távolságot a nyájak között!”
verso 17
Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«,
verso 18
akkor mondd ezt: »A szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az uramnak, Ézsaunak küld, és ő maga is jön utánunk.«”
verso 19
És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Ezt mondjátok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.
verso 20
És még mondjátok ezt is: »Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, melyet előre küldök neki, és utána, mikor találkozunk, talán kedvesen fogad.”
verso 21
A szolgái tehát átkeltek előtte az ajándékokkal, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.
verso 22
Később, még aznap éjjel felkelt, és két feleségével, a két szolgálójával, valamint 11 fiúgyermekével átkelt a Jabbók gázlón.
verso 23
Átvitte tehát őket a patakon, és mindenét, amije volt.
verso 24
Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi viaskodni kezdett vele, egészen hajnalhasadtáig.
verso 25
Amikor a férfi látta, hogy nem győzte le, megérintette Jákob csípőjének forgócsontját. Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben viaskodott a férfival.
verso 26
Utána ezt mondta: „Engedj el, mert már hajnalodik!” Erre Jákob így szólt hozzá: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.”
verso 27
Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Mire ő így felelt: „Jákob.”
verso 28
Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek, mert Istennel és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.”
verso 29
Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?” És ott megáldotta őt.
verso 30
Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ezt mondta: „Szemtől szemben láttam Istent, mégis életben maradtam.”
verso 31
És ahogy átkelt Pénuelnél, felkelt a nap, de sántított a csípője miatt.
verso 32
Ezért nem szokásuk Izrael fiainak mind a mai napig megenni a csípőnél levő inat, mely a csípőízületnél van, mert megérintették Jákob csípőízületét a csípőnél levő ínnál.
Libros
