⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 41
verso 1
Két teljes év múlva a fáraó azt álmodta, hogy a Nílus partján áll.
verso 2
A folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és a füvet legelték a Nílus mentén.
verso 3
Majd hét másik tehén jött ki a Nílusból, csúnyák és soványak, és odaálltak a Nílus partján lévő kövér tehenek mellé.
verso 4
Aztán a csúnya és sovány tehenek elkezdték enni a hét szép és kövér tehenet. A fáraó ekkor felébredt.
verso 5
Majd újra elaludt, és másodszor is álmodott. Hét kövér és szép gabonakalász növekedett egy száron.
verso 6
Majd hét másik gabonakalász is növekedett. Ezek vékonyak és a keleti széltől kiszáradtak voltak.
verso 7
Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét kövér és szép gabonakalászt. A fáraó ekkor felébredt, és rájött, hogy álmodott.
verso 8
De reggelre nyugtalanná vált, ezért hívatta Egyiptom összes mágiát űző papját és összes bölcsét. A fáraó elmondta nekik az álmait, ám nem volt köztük senki, aki megfejtette volna azokat a fáraónak.
verso 9
Ekkor a főpohárnok beszélt a fáraóval, ezt mondva: „Most be kell vallanom a bűneimet.
verso 10
A fáraó megharagudott a szolgáira, ezért börtönbe vetett engem és a fősütőmestert az őrök parancsnokának a házában.
verso 11
Utána egy éjjel mindketten álmot láttunk. Mindkettőnk álmának megvolt a maga értelme.
verso 12
Volt ott velünk egy fiatal héber férfi, az őrök parancsnokának a szolgája. Amikor elmondtuk neki, hogy mit álmodtunk, ő megfejtette az álmainkat.
verso 13
És minden pontosan úgy történt, ahogy megmondta. Engem visszahelyeztek a hivatalomba, a fősütőmestert pedig fölakasztották.”
verso 14
A fáraó ekkor elküldött Józsefért, hogy gyorsan hozzák ki a börtönből. József pedig megborotválkozott, átöltözött, és bement a fáraó elé.
verso 15
A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, de nincs, aki megfejtse. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha elmondanak neked egy álmot, meg tudod fejteni.”
verso 16
József erre így felelt a fáraónak: „Isten az, aki jó hírt közöl a fáraóval, nem én.”
verso 17
A fáraó így szólt Józsefhez: „Álmomban a Nílus partján álltam.
verso 18
A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelni kezdték a füvet a Nílus mentén.
verso 19
Utánuk hét másik tehén jött ki, satnyák, nagyon csúnyák és soványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam még ilyen csúnyákat.
verso 20
És a sovány, csúnya tehenek elkezdték enni az első hét, kövér tehenet.
verso 21
De nem látszódott rajtuk, hogy megették a kövér teheneket, mivel ugyanolyan csúnyák maradtak, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.
verso 22
Ezután egy újabb álomban láttam, amint hét kövér és szép gabonakalász nő egy száron.
verso 23
Majd nőtt hét összeaszott, vékony gabonakalász is, amelyet a keleti szél kiszárított.
verso 24
Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét szép gabonakalászt. Én pedig elmondtam ezt a mágiát űző papoknak, de nem volt köztük senki, aki meg tudta volna magyarázni.”
verso 25
József ekkor ezt mondta a fáraónak: „A fáraó álmainak a jelentése egy és ugyanaz. Az igaz Isten elmondta a fáraónak, hogy mit fog tenni.
verso 26
A hét szép tehén hét év. A hét szép gabonakalász is hét év. Az álmok jelentése egy és ugyanaz.
verso 27
A hét sovány és csúnya tehén, mely a szép tehenek után jött ki, hét évet jelent. És a hét üres gabonakalász, melyet a keleti szél kiszárított, hét évig tartó éhínséget jelent.
verso 28
Vagyis ahogy a fáraónak mondtam: Az igaz Isten megmutatta a fáraónak, hogy mit fog tenni.
verso 29
Hét olyan év következik, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén.
verso 30
De utána hét évig éhínség lesz, és elfelejtik, milyen bőség volt Egyiptom földjén, az éhínség pedig tönkreteszi az országot.
verso 31
Nem is fognak emlékezni arra, hogy egykor bőség volt az országban, mert olyan súlyos lesz az éhínség.
verso 32
A fáraó azért látott két álmot, mert az igaz Isten mindezt szilárdan elhatározta, és hamarosan véghez is viszi.
verso 33
Most tehát keressen a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és nevezze ki Egyiptom fölé.
verso 34
Intézkedjen a fáraó, és nevezzen ki felügyelőket az országban, és szedje be Egyiptomban a termés egyötödét a bőség hét évében.
verso 35
Gyűjtsék be az összes élelmet a következő, bőven termő években, és halmozzák fel a gabonát a fáraó raktáraiba. Raktározzák és őrizzék azt a városokban.
verso 36
Ez az élelem legyen az ország tartaléka az Egyiptomra váró, hét évig tartó éhínség idején, hogy ne vesszen el az ország az éhínség miatt.”
verso 37
A fáraó és az összes szolgája jónak találta ezt a javaslatot.
verso 38
A fáraó ezért ezt mondta a szolgáinak: „Keresve sem találnánk hozzá hasonló férfit, akiben Isten szelleme van.”
verso 39
A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Mivel Isten veled tudatta mindezt, nincs senki, aki olyan értelmes és bölcs, mint te.
verso 40
Te fogod irányítani a háznépemet, és az egész népem fenntartás nélkül engedelmeskedni fog neked. Csak a királyi rangom tesz engem nagyobbá nálad.”
verso 41
Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Nézd, kinevezlek egész Egyiptom fölé!”
verso 42
Majd a fáraó levette a pecsétgyűrűjét a kezéről, és József kezére tette. Finom lenvászonba öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.
verso 43
Ezenkívül végighordoztatta a második legjobb díszkocsiján, és ezt kiáltották előtte: „Avrék!” Ezzel Egyiptom egész földje fölé helyezte.
verso 44
Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Én vagyok a fáraó, de a te felhatalmazásod nélkül egyetlen ember sem tehet semmit sem Egyiptom egész földjén.”
verso 45
A fáraó utána Cafenát-Paneáhnak nevezte el Józsefet, és hozzáadta feleségül Aszenátot, Potiferának, Ón papjának a lányát. És József felügyelte Egyiptom földjét.
verso 46
József 30 éves volt, amikor a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt állt.
Kiment tehát József a fáraó elől, és bejárta Egyiptom egész földjét.
verso 47
És a hét évig tartó bőség idején a föld nagyon sokat termett.
verso 48
József a hét év alatt összegyűjtött Egyiptom földjén minden élelmet, és a városokban raktározta el. Minden városban azt az élelmet tárolta, amely a város körül levő szántóföldeken termett.
verso 49
József olyan sok gabonát halmozott fel, mint a tenger homokja, és végül nem számolták már, mert nem lehetett megszámolni.
verso 50
Mielőtt az éhínség éve elérkezett, Józsefnek két fia született, akiket Aszenát szült neki, Potiferának, Ón papjának a lánya.
verso 51
József az elsőszülöttet Manassénak nevezte el, mert ezt mondta: „Isten feledtette velem minden bajomat, és apám egész házát.”
verso 52
A másodikat Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: „Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.”
verso 53
Ezt követően véget ért a bőség hét éve, mely Egyiptomban volt,
verso 54
és megkezdődött az éhínség hét éve, pontosan úgy, ahogy József megmondta. Éhínség lett minden országban, Egyiptom földjén azonban mindenhol volt kenyér.
verso 55
Végül Egyiptom egész földje is éhezett, és a nép könyörgött a fáraónak, hogy adjon nekik kenyeret. A fáraó ekkor ezt mondta minden egyiptominak: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek, amit mond!”
verso 56
És az egész földön éhínség volt. József ekkor megnyitotta az összes magtárat, és eladta a gabonát az egyiptomiaknak, ugyanis nagyon súlyos volt az éhínség Egyiptom földjén.
verso 57
És minden országból Egyiptomba jöttek, hogy Józseftől vásároljanak, mert az egész földön nagyon súlyos volt az éhínség.
Libros
