⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 29
verso 1
Jákob ezután folytatta útját a Keleten lakók földje felé.
verso 2
Látott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat heverészni mellette, ugyanis abból a kútból szokták itatni a nyájakat. Egy nagy kő volt a kút száján.
verso 3
Amikor minden nyájat odatereltek, elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.
verso 4
Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból valók vagyunk.”
verso 5
Ő így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhornak az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.”
verso 6
Erre megkérdezte tőlük: „Jól van?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön a lánya, Ráhel, a juhokkal!”
verso 7
Jákob így folytatta: „Még csak dél van. Nem most van az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, és utána menjetek legeltetni.”
verso 8
Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”
verso 9
Miközben Jákob beszélt velük, odaért Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorlány volt.
verso 10
Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének a lányát, valamint Lábánnak a juhait, rögtön odament, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének a juhait.
verso 11
Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.
verso 12
Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona a lány apjának, s hogy Rebekának a fia. Erre a lány szaladt, hogy elmondja ezt az apjának.
verso 13
Amint Lábán meghallotta a hírt Jákobról, testvérének a fiáról, elé futott. Megölelte, csókkal üdvözölte, és bevitte a házába. Ő pedig mindent elmondott Lábánnak.
verso 14
Lábán ezt mondta neki: „Te bizony vér szerinti rokonom vagy.” És nála maradt Jákob egy teljes hónapig.
verso 15
Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Csak azért, mert a rokonom vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!”
verso 16
Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.
verso 17
Lea szeme nem ragyogott, Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű.
verso 18
Jákob beleszeretett Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évig szolgálni neked Ráhelért, a kisebbik lányodért.”
verso 19
Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mint ha más férfihoz adnám. Maradj nálam!”
verso 20
És Jákob hét évet szolgált Ráhelért, bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.
verso 21
Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek a szolgálatom napjai, hadd szeretkezzek vele!”
verso 22
Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett.
verso 23
Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy szeretkezzen vele.
verso 24
Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.
verso 25
Reggel Jákob rádöbbent, hogy Lea volt vele. Ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”
verso 26
Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.
verso 27
Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is, cserébe azért, hogy még hét évig szolgálsz nekem.”
verso 28
Jákob így is tett. Végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a másik lányát.
verso 29
Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Bilhát odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.
verso 30
Jákob pedig szeretkezett Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál.
verso 31
Amikor Jehova látta, hogy Leát kevésbé szeretik, megadta neki, hogy teherbe essen. Ráhel azonban meddő volt.
verso 32
És Lea terhes lett, majd fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem.”
verso 33
Újra teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta, hogy nem szeretnek, és ezért adta nekem őt is.” Így hát Simeonnak nevezte el.
verso 34
Majd ismét terhes lett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte el.
verso 35
Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most dicsőíteni fogom Jehovát.” Ezért Júdának nevezte el. Utána nem szült egy ideig.
Libros
