⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 30
verso 1
Amikor Ráhel látta, hogy egyáltalán nem szül Jákobnak, féltékeny lett a nővérére, és ezt mondta Jákobnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!”
verso 2
Jákob ekkor haragra lobbant Ráhel ellen, és ezt mondta: „Vajon Isten helyében vagyok én, aki meggátol abban, hogy gyermekeid legyenek?”
verso 3
Ráhel pedig ezt mondta: „Itt van a rabszolgám, Bilha. Feküdj le vele, hogy gyermekeket szülhessen nekem, és így általa nekem is lehessenek gyermekeim!”
verso 4
Így hát hozzáadta feleségül Bilhát, a szolgálóját, és Jákob lefeküdt vele.
verso 5
Bilha pedig teherbe esett, és idővel fiút szült Jákobnak.
verso 6
Ráhel ekkor ezt mondta: „Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem.” Ezért nevezte el Dánnak.
verso 7
És Bilha, Ráhel szolgálója megint teherbe esett, és idővel megszülte második fiát is Jákobnak.
verso 8
Ráhel ekkor ezt mondta: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” Ezért Naftalinak nevezte el.
verso 9
Amikor Lea látta, hogy nem szül gyermeket, fogta Zilpát, a szolgálóját, és Jákobhoz adta feleségül.
verso 10
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.
verso 11
Lea ekkor ezt mondta: „Jó szerencse ért!” Ezért Gádnak nevezte el.
verso 12
Zilpa, Lea szolgálója utána megszülte második fiát is Jákobnak.
verso 13
Lea ekkor ezt mondta: „Ó, én boldogságom! Boldognak fognak mondani engem a lányok.” Ezért Ásernek nevezte el.
verso 14
Egyszer Rúben a búzaaratás idején sétálni ment, és mandragórát talált a mezőn. Elvitte Leának, az anyjának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: „Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból!”
verso 15
Erre ő így felelt: „Nem elég, hogy elvetted tőlem a férjemet, most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?” Ráhel így szólt: „Hát akkor Jákob töltse ma veled az éjszakát a fiad mandragórabogyóiért!”
verso 16
Amikor Jákob este megjött a mezőről, Lea kiment elé, és ezt mondta: „Most velem fogsz lefeküdni, mert bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért.” Így hát vele feküdt le azon az éjszakán.
verso 17
És Isten meghallgatta Leát, és az terhes lett, majd megszülte ötödik fiát Jákobnak.
verso 18
Lea ekkor ezt mondta: „Isten megadta béremet, amiért a férjemnek adtam a szolgálólányomat.” Ezért Issakárnak nevezte el.
verso 19
És Lea újra teherbe esett, és idővel megszülte hatodik fiát Jákobnak.
verso 20
Lea ekkor ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, igen, engem, méghozzá jó ajándékkal. Férjem végre elfogad majd, mert hat fiút szültem neki.” Ezért Zebulonnak nevezte el.
verso 21
Utána pedig egy lányt szült, akit Dínának nevezett el.
verso 22
Isten nem feledkezett meg Ráhelről, hanem végül meghallgatta őt, és megadta neki, hogy teherbe essen.
verso 23
Ő pedig teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Isten elvette gyalázatomat!”
verso 24
Ezért Józsefnek nevezte el, ezt mondva: „Jehova most egy másik fiút is ad nekem.”
verso 25
Rögtön azután, hogy Ráhel megszülte Józsefet, Jákob ezt mondta Lábánnak: „Engedj el, hadd menjek el az én otthonomba, az én országomba!
verso 26
Add ki a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért nálad szolgáltam, hadd menjek el, hisz te magad is tudod, milyen hűségesen szolgáltalak.”
verso 27
Lábán erre ezt mondta neki: „Bárcsak jóindulattal lennél irántam. . .; megértettem a jelekből, hogy Jehova miattad áld meg.”
verso 28
Még hozzáfűzte: „Szabd meg a béredet, és én megadom.”
verso 29
Jákob így felelt: „Jól tudod te magad is, hogy milyen hűségesen szolgáltam nálad, hogy mi lett a nyájadból,
verso 30
és hogy mielőtt idejöttem, alig volt valamid, de a nyájad gyarapodott és megnőtt, és Jehova megáldott téged azóta, hogy itt vagyok. Mikor tehetek már valamit a saját házamért is?”
verso 31
Lábán ezt mondta: „Mit adjak neked?” Jákob így folytatta: „Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem a következőket, akkor újra legeltetem a nyájadat, és tovább őrzöm.
verso 32
Ma végigjárom az egész nyájadat. Különíts el belőle minden pettyes és tarka juhot, minden sötétbarna juhot a fiatal kosok közül, valamint minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül. Mostantól ez legyen a bérem.
verso 33
Amikor jössz majd, hogy megnézd a béremet, igazságosságom ebből lesz nyilvánvaló: ami nem pettyes és nem tarka a nőstény kecskék közül, és nem sötétbarna a fiatal kosok közül, az mind lopott, ha nálam van.”
verso 34
Lábán erre így szólt: „Nos, jól van! Legyen úgy, ahogy mondod!”
verso 35
Még aznap elkülönítette a csíkos és tarka kecskebakokat meg az összes pettyes és tarka nőstény kecskét, mindazt, amiben valami fehér volt, s mindazt, ami sötétbarna volt a fiatal kosok közül, és fiainak a gondjaira bízta.
verso 36
Majd utána háromnapi járóföldet jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán ott maradt nyájait legeltette.
verso 37
Aztán Jákob frissen nyesett sztóraxfa-, mandulafa- és platánfavesszőket fogott, és néhány helyen lehántotta a kérget, fehér foltokat hagyva a vesszőkön.
verso 38
Végül a hántott vesszőket a nyáj elé tette a vályúkba, az itatókba – ahova a nyájak inni jártak –, hogy azok előtt gerjedezzenek, amikor inni jönnek.
verso 39
A nyájak ezért gerjedeztek a vesszők előtt, és a nyájak csíkosakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
verso 40
Jákob ezután elkülönítette a fiatal kosokat, és utána a nyájakat szembefordította a csíkosakkal és az összes sötétbarnával, ami Lábán nyájai között volt. Utána elkülönítette a saját nyájait, és nem eresztette Lábán nyájai közé.
verso 41
Amikor az erősebb állatok gerjedeztek, Jákob mindig kitette a vesszőket a vályúkba a nyájak elé, hogy a vesszőknél gerjedezzenek.
verso 42
De amikor az állatok gyengék voltak, akkor nem tette oda a vesszőket. Így a gyengébbek mindig Lábánéi lettek, az erősek pedig Jákobéi.
verso 43
És Jákob nagyon gazdag lett. Nagy nyájai, valamint sok szolgálólánya, szolgája, tevéje és szamara lett.
Libros
