⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes első könyve

chapter 32


Chapters:


verse #1

Jákob aztán útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai.


verse #2

Amint Jákob meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak nevezte el azt a helyet.


verse #3

Jákob azután követeket küldött maga előtt a bátyjához, Ézsauhoz Szeir földjére, Edom területére,


verse #4

és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondja a szolgád, Jákob: ’Hosszú ideig Lábánnál laktam, egészen mostanáig.


verse #5

Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim. Azért küldöm ezt az üzenetet, hogy tudja az uram, hogy jövök, és jóindulattal tekintsen rám.’«”


verse #6

Idővel a követek visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Találkoztunk a bátyáddal, Ézsauval. Úton van, hogy találkozzon veled, és 400 férfi van vele.”


verse #7

Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett. Ezért a vele levőket, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra osztotta.


verse #8

Ezt mondta: „Ha Ézsau megtámadja az egyik tábort, akkor a másik tábor megmenekülhet.”


verse #9

Jákob azután ezt mondta: „Ó, nagyapámnak, Ábrahámnak Istene, és apámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«,


verse #10

nem vagyok méltó mindarra a szeretetre és hűségre, melyet a szolgád iránt mutattál, hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, de mostanra már két táborrá lettem.


verse #11

Ments meg, kérlek, a bátyám, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem és az anyákat a gyermekeikkel együtt!


verse #12

És te azt mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, és sok utódot adok neked. Annyian lesznek, mint a homokszemek a tengerben, melyeket nem lehet megszámolni.«”


verse #13

És Jákob ott töltötte az éjszakát. Majd kiválasztott az állataiból valamennyit, hogy ajándékba adja a bátyjának, Ézsaunak:


verse #14

200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot, 200 anyajuhot, 20 kost,


verse #15

30 szoptatós tevét, 40 tehenet, 10 bikát, 20 szamárkancát és 10 kifejlett szamarat.


verse #16

Aztán a szolgáinak adta azokat, egyik nyájat a másik után, és ezt mondta nekik: „Keljetek át előttem a gázlón, és hagyjatok távolságot a nyájak között!”


verse #17

Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«,


verse #18

akkor mondd ezt: »A szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az uramnak, Ézsaunak küld, és ő maga is jön utánunk.«”


verse #19

És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Ezt mondjátok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.


verse #20

És még mondjátok ezt is: »Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, melyet előre küldök neki, és utána, mikor találkozunk, talán kedvesen fogad.”


verse #21

A szolgái tehát átkeltek előtte az ajándékokkal, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.


verse #22

Később, még aznap éjjel felkelt, és két feleségével, a két szolgálójával, valamint 11 fiúgyermekével átkelt a Jabbók gázlón.


verse #23

Átvitte tehát őket a patakon, és mindenét, amije volt.


verse #24

Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi viaskodni kezdett vele, egészen hajnalhasadtáig.


verse #25

Amikor a férfi látta, hogy nem győzte le, megérintette Jákob csípőjének forgócsontját. Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben viaskodott a férfival.


verse #26

Utána ezt mondta: „Engedj el, mert már hajnalodik!” Erre Jákob így szólt hozzá: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.”


verse #27

Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Mire ő így felelt: „Jákob.”


verse #28

Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek, mert Istennel és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.”


verse #29

Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?” És ott megáldotta őt.


verse #30

Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ezt mondta: „Szemtől szemben láttam Istent, mégis életben maradtam.”


verse #31

És ahogy átkelt Pénuelnél, felkelt a nap, de sántított a csípője miatt.


verse #32

Ezért nem szokásuk Izrael fiainak mind a mai napig megenni a csípőnél levő inat, mely a csípőízületnél van, mert megérintették Jákob csípőízületét a csípőnél levő ínnál.

Chapters:


Books