⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes első könyve

chapter 44


Chapters:


verse #1

Később megparancsolta a férfinak, akit a háza fölé rendelt: „Töltsd meg ezeknek a férfiaknak a zsákjait annyi élelemmel, amennyit csak elbírnak, és tedd vissza mindegyik pénzét a zsákja szájába.


verse #2

Tedd a serlegemet, az ezüstserleget, a legfiatalabb zsákjának a szájába a gabona árával együtt.” Ő pedig úgy tett, ahogy József mondta neki.


verse #3

Reggel, amikor megvirradt, útnak indították a férfiakat a szamaraikkal együtt.


verse #4

Még nem jutottak messzire a várostól, amikor József ezt mondta a háza fölé rendelt férfinak: „Indulj, menj utánuk! Amikor utoléred őket, mondd ezt nekik: »Miért fizettetek rosszal a jóért?


verse #5

Miért vittétek el a serleget, amelyből az uram iszik, és amelynek a segítségével pontosan megmondja a jövőt? Gonoszul cselekedtetek.«”


verse #6

A férfi utolérte őket, és elmondta nekik mindezeket.


verse #7

De ők így feleltek neki: „Miért mond nekünk ilyeneket a mi urunk? Elképzelhetetlen, hogy a szolgáid ilyesmit tegyenek.


verse #8

Hiszen mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk. Miért lopnánk hát ezüstöt vagy aranyat az urad házából?


verse #9

Haljon meg rabszolgáid közül az, akinél megtalálják, mi pedig urunk rabszolgái leszünk!”


verse #10

Erre ő ezt mondta: „Legyen úgy, ahogy mondtátok. Akinél megtalálom, az a rabszolgám lesz, a többiek viszont ártatlanok.”


verse #11

Gyorsan le is rakták mindannyian a zsákjukat a földre, és kinyitották.


verse #12

A férfi pedig alaposan átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbnál fejezte be. Végül megtalálta a serleget Benjámin zsákjában.


verse #13

Ekkor megszaggatták a ruhájukat, mindannyian visszatették a csomagjaikat a szamarakra, és visszamentek a városba.


verse #14

Amikor Júda és a testvérei bementek József házába, ő még mindig ott volt. Földre borultak előtte.


verse #15

József ezt kérdezte tőlük: „Mit műveltetek? Nem tudtátok, hogy a magamfajta ember pontosan meg tudja mondani a jövőt?”


verse #16

Júda erre így felelt: „Uram, mit is mondhatnánk? Hogyan bizonyíthatnánk be, hogy igazságosak vagyunk? Az igaz Isten rájött rabszolgáid vétkére. Most a rabszolgái leszünk az én uramnak, mi is, és az is, akinél a serleget találták!”


verse #17

De ő ezt mondta: „Elképzelhetetlen, hogy ilyesmit tegyek! Az az ember lesz a rabszolgám, akinél megtalálták a serleget. A többiek azonban menjenek békével az apjukhoz.”


verse #18

Júda ekkor közelebb lépett hozzá, és ezt mondta: „Könyörgök, uram, hadd szóljak, és ne légy dühös a te rabszolgádra, mert olyan vagy te, mint a fáraó.


verse #19

Az én uram korábban megkérdezte a rabszolgáitól: »Van apátok vagy testvéretek?«


verse #20

Erre mi ezt feleltük az én uramnak: »Van egy idős apánk, és van egy gyermeke, aki időskorára született, ő a legkisebb. Ám a bátyja halott, ezért csak ez a fiú maradt az anyjától, és az apja szereti őt.«


verse #21

Ezután ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Hozzátok el, hadd lássam!«


verse #22

De mi ezt mondtuk az én uramnak: »A fiú nem hagyhatja el az apját. Ha elhagyja, az apja meg fog halni.«


verse #23

Akkor ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Szemem elé ne kerüljetek többé, ha nem jön veletek a legkisebb öcsétek!«


verse #24

Mi pedig felmentünk a te rabszolgádhoz, az apánkhoz, és elmondtuk neki, amit az én uram mondott.


verse #25

Később apánk ezt mondta: »Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.«


verse #26

Mi azonban ezt mondtuk: »Nem mehetünk le. De ha a legkisebb öcsénk velünk jön, akkor lemegyünk, ugyanis nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha nincs velünk a legkisebb öcsénk.«


verse #27

Ekkor a te rabszolgád, az én apám ezt mondta nekünk: »Jól tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.


verse #28

Az egyiküket elveszítettem, és ezt mondtam: ’Biztosan széttépte egy vadállat!’, hisz azóta sem láttam őt.


verse #29

Ha őt is elviszitek tőlem, és halálos baleset éri, akkor a csapásokkal ősz fejemet a sírba juttatjátok.«


verse #30

A te rabszolgád, az én apám jobban szereti a fiút, mint a saját életét, és ha a fiú nélkül térek vissza hozzá,


verse #31

és látja, hogy a fiú nincs ott, bele fog halni. Akkor valóban a sírba juttatjuk apánk ősz fejét, belehal a bánatba.


verse #32

A te rabszolgád kezességet vállalt a fiúért, és ezt mondta az apjának: »Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam örökké a bűnömet.«


verse #33

Most tehát, kérlek, hadd maradjak itt inkább én a fiú helyett, hogy az én uram rabszolgája legyek, és a fiú hadd menjen vissza a testvéreivel!


verse #34

Hogyan is térhetnék vissza az apámhoz a fiú nélkül?! Nem tudnám elviselni, ha látnám, hogy szerencsétlenség éri az apámat!”

Chapters:


Books