Mózes első könyve

Chapters:

… 26 27 28 29 30 …   ⇤ ← 28 → ⇥

verse #1

Ekkor Izsák hívatta Jákobot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!

verse #2

Menj Paddán-Arámba, Betuelnek, anyád apjának a házába, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül.

verse #3

És a mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, adjon neked sok utódot, és származzon tőled sok nép!

verse #4

Adja neked Ábrahámnak az áldását, neked és az utódodnak veled együtt, hogy birtokba vedd a földet, melyen idegenként élsz, és amelyet Isten Ábrahámnak adott!”

verse #5

Izsák tehát elküldte Jákobot, és az elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuel fiához, Rebekának, vagyis Jákob és Ézsau anyjának a testvéréhez.

verse #6

Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és elküldte Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt a parancsot adta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!”,

verse #7

illetve, hogy Jákob engedelmeskedett apjának és anyjának, és Paddán-Arámba ment.

verse #8

Ekkor ismerte fel Ézsau, hogy Kánaán lányai nem tetszenek az apjának, Izsáknak.

verse #9

Ézsau ezért elment Izmaelhez, és feleségül vette – a már meglévő feleségei mellé – Mahalátot, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nebájótnak a testvérét.

verse #10

Jákob pedig elindult Beér-Sebából, és elment Háránba.

verse #11

Idővel eljutott egy helyre, és nekikészülődött, hogy ott töltse az éjszakát, ugyanis a nap már lenyugodott. Fogott egyet az ott levő kövek közül, támasztékul a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.

verse #12

Majd álmot látott: egy lépcső vezetett a földről az égbe, a teteje az eget érte, és Isten angyalai jártak rajta fel-alá.

verse #13

Jehova ott állt fölötte, és ezt mondta:

„Én vagyok Jehova, Ábrahámnak, a te nagyapádnak Istene, és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom, és az utódaidnak.

verse #14

És olyan sok utódod lesz, mint a föld porszemei, és terjeszkedni fogsz majd nyugatra és keletre, északra és délre, és a föld minden családja általad és az utódod által nyer áldást.

verse #15

Én veled vagyok, megvédelek téged, bárhova mész, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit ígértem neked.”

verse #16

Jákob pedig, amikor fölébredt álmából, ezt mondta: „Bizony Jehova van ezen a helyen, és én nem tudtam róla.”

verse #17

Félelem fogta el, és ezt mondta: „Milyen csodálatot keltő ez a hely! Ez csakis Isten háza lehet! És ez az ég kapuja.”

verse #18

Jákob ezért felkelt kora reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett támasztékul, felállította oszlopul, és olajat öntött a tetejére.

verse #19

És elnevezte a helyet Bételnek, bár a város neve korábban Lúz volt.

verse #20

És Jákob fogadalmat tett, ezt mondva: „Ha Isten továbbra is velem lesz, és megvéd engem az utamon, kenyeret ad ennem, és ruhát ad, melyet hordhatok,

verse #21

és békességgel térek vissza apám házába, akkor abból kétségkívül látni fogom, hogy Jehova az én Istenem.

verse #22

És ez a kő, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és feltétlenül neked adom a tizedét mindannak, amit adsz nekem.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50