chapter 47
József tehát elment, és elmondta a hírt a fáraónak: „Az apám és a testvéreim megjöttek Kánaán földjéről a nyájaikkal, a csordáikkal és mindenükkel, amijük van, és Gósen földjén vannak.”
József magával vitt a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak.
A fáraó pedig megkérdezte József testvéreitől: „Mi a foglalkozásotok?” Erre ők így feleltek a fáraónak: „Szolgáid juhpásztorok, mi is, és az ősapáink is.”
Utána ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk erre a földre, hogy letelepedjünk, mert nincs legelő szolgáid nyájának, ugyanis súlyos az éhínség Kánaán földjén. Kérünk hát téged, hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén!”
A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Az apád és a testvéreid eljöttek hozzád.
Egyiptom földje a rendelkezésedre áll. Az ország legjobb részében telepítsd le az apádat és a testvéreidet. Lakjanak Gósen földjén, és ha ismersz olyan férfiakat közöttük, akik rátermettek, bízd meg őket az állataim felügyeletével.”
József ezután bevitte az apját, Jákobot a fáraóhoz, bemutatta neki, és Jákob megáldotta a fáraót.
A fáraó ekkor megkérdezte Jákobot: „Hány éves vagy?”
Jákob erre így felelt a fáraónak: „130 éves vagyok, és egész életemben vándoroltam. Rövid életem tele volt nyomorúsággal. Még nem éltem annyi ideig, mint az ősapáim, akik szintén egész életükben vándoroltak.”
Jákob ezután megáldotta a fáraót, és kiment a fáraó elől.
József tehát letelepítette az apját és a testvéreit, és földet adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Rameszesz földjén, ahogy a fáraó parancsolta.
És József ellátta élelemmel az apját, a testvéreit és apjának az egész háznépét, annak megfelelően, ahány gyermekük volt.
És nem volt már ennivaló az egész országban, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Egyiptomban meg Kánaánban mindenki elgyengült az éhezés miatt.
Józsefhez folyt be Egyiptom és Kánaán földjének minden pénze, mert az emberek tőle vásároltak gabonát. És József a pénzt a fáraó kincstárába juttatta.
Idővel Egyiptom földjének és Kánaán földjének a pénze elfogyott, és minden egyiptomi Józsefhez ment, ezt mondva: „Adj nekünk ennivalót! Hagynál minket meghalni, csak azért, mert elfogyott a pénzünk?”
József pedig ezt mondta: „Ha már nincs pénzetek, adjátok ide az állataitokat, és adok nektek élelmet cserébe.”
Ők pedig elvitték Józsefnek az állataikat, és József adott nekik élelmet a lovaikért, a juhaikért, a marháikért, valamint a szamaraikért. És abban az évben ellátta őket élelemmel cserébe minden állatukért.
Amikor véget ért az az év, jönni kezdtek hozzá a következő évben is, ezt mondva: „Szeretnénk, ha tudná az urunk, hogy a pénzünket és a háziállatainkat már az urunknak adtuk. Nem tudunk már mást adni az urunknak, csak magunkat és a földünket.
Hagynál minket meghalni, és hagynád, hogy a földünk elhagyatottá váljon? Vegyél meg minket és a földünket, és adj nekünk cserébe ennivalót. Mi pedig a fáraó rabszolgái leszünk, a földünk meg az övé lesz. Adj nekünk magot, hogy éljünk, és ne haljunk meg, a földünk pedig ne váljon pusztává.”
József ezután megvette a fáraónak az egyiptomiak összes földjét. Minden egyiptomi eladta a szántóföldjét, mert nagyon súlyos volt az éhínség. Így minden föld a fáraóé lett.
A népet pedig városokba telepítette Egyiptom területének egyik végétől a másik végéig.
Csak a papok földjét nem vette meg. A papok a fáraó házából kaptak ennivalót, és ezért nem adták el a földjüket.
József ekkor ezt mondta a népnek: „Ma megvettelek titeket és a földeteket a fáraónak. Adok nektek magot, vessétek be vele a földet.
Amikor termést hoz, egyötöd részt adjatok a fáraónak, négy rész pedig a tiétek lesz, hogy magot vessetek a földbe, és legyen ennivalótok nektek, a háznépeteknek és a gyermekeiteknek.”
Ők pedig ezt mondták: „Uram, megmentetted az életünket! Bánj velünk most jóindulattal, és mi a fáraó rabszolgái leszünk!”
Ezután József rendeletbe is foglalta, hogy egyötöd rész a fáraóé, és ez a rendelet mind a mai napig érvényes Egyiptomban. Csak a papok földje nem lett a fáraóé.
És Izrael családja Egyiptom földjén lakott, Gósen földjén. Letelepedtek azon a földön, termékenyek voltak, és nagyon megsokasodtak.
Jákob 17 évet élt Egyiptom földjén. Jákob tehát összesen 147 évet élt.
Közeledett Izrael halálának a napja, hívatta hát a fiát, Józsefet, és ezt mondta: „Kérlek, tedd meg értem ezt a szívességet. Tedd a kezedet a combom alá, bánj velem szeretettel, és álld a szavad. Kérlek, ne Egyiptomban temess el!
Amikor meghalok, vigyél el engem Egyiptomból, és az ősapáim sírjába temess el.” Ő erre így felelt: „Megteszem, amire kérsz.”
Ekkor Jákob ezt mondta: „Esküdj meg nekem!” Ő pedig megesküdött neki. Izrael ekkor az ágy fejénél leborult Isten előtt.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50