Mózes első könyve

Chapters:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

verse #1

Isten nem feledkezett meg Noéról, valamint a vadállatokról és a háziállatokról, amelyek Noéval voltak a bárkában. Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett.

verse #2

A mély vizek forrásai bezárultak, és az ég zsilipjei is, így az égből szakadó eső is elállt.

verse #3

A víz kezdett szép lassan visszahúzódni a földről, majd 150 nap múlva leapadt.

verse #4

A 7. hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben.

verse #5

A víz egyre csak apadt a 10. hónapig. A 10. hónap 1. napján előtűntek a hegycsúcsok.

verse #6

Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárkán az ablakot, amelyet készített.

verse #7

Azután kiengedett egy hollót, és az kint repdesett, és mindig visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről.

verse #8

Később kiengedett egy galambot is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld felszínén.

verse #9

De a galamb nem tudott mire rászállni, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét. Noé pedig kinyújtotta a kezét, és bevette a galambot a bárkába.

verse #10

Várt még hét napot, és újra kiengedte a galambot a bárkából.

verse #11

Amikor a galamb estefelé visszatért hozzá, Noé látta, hogy frissen szakított olajfalevél van a csőrében! Ebből tudta, hogy a víz leapadt a földön.

verse #12

Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.

verse #13

Történt pedig Noé életének 601. évében, az 1. hónap 1. napján, hogy a víz felszáradt a földről. És Noé megbontotta a bárka tetejét, és látta, hogy a föld felszíne szárad.

verse #14

A 2. hónap 27. napján a föld felszáradt.

verse #15

Isten ekkor így szólt Noéhoz:

verse #16

„Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei.

verse #17

Vigyél ki magaddal minden élőlényt: a repdeső teremtményeket, a háziállatokat és a földön csúszó-mászó állatokat. Nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek, és sokasodjanak a földön.”

verse #18

Noé ekkor kiment, és vele együtt a fiai, a felesége, és fiainak a feleségei is.

verse #19

Minden élőlény, minden csúszó-mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, csoportonként kiment a bárkából.

verse #20

Azután Noé épített Jehovának egy oltárt, és vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.

verse #21

Jehova megérezte a kellemes illatot. Ezért hát Jehova ezt mondta magában: „Soha többé nem átkozom meg a földet az ember miatt, hiszen az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz. Többé nem sújtom csapással az összes élőlényt, mint ahogy tettem.

verse #22

Mostantól kezdve soha nem szűnik meg a földön a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50