⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes első könyve

chapter 42


Chapters:


verse #1

Amikor Jákob megtudta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta a fiainak: „Miért nem tesztek már valamit?”


verse #2

Így folytatta: „Azt hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vásároljatok belőle, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.”


verse #3

Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vásároljon Egyiptomban.


verse #4

De Jákob nem küldte el Benjámint, József öccsét a testvéreivel, mert ezt mondta: „Netán még halálos baleset éri.”


verse #5

Elmentek hát Izrael fiai is gabonát venni, csakúgy, mint mások, mert az éhínség Kánaán földjét is elérte.


verse #6

Józsefnek hatalma volt az egész ország felett, és ő adott el gabonát a föld minden népének. Így amikor József testvérei eljöttek, arcra borultak előtte.


verse #7

Amikor József meglátta a testvéreit, azonnal felismerte őket. De hogy ne árulja el nekik, hogy ki ő, keményen beszélt velük, így szólva: „Honnan jöttetek?” Mire ők így feleltek: „Kánaán földjéről, hogy élelmet vásároljunk.”


verse #8

József tehát megismerte a testvéreit, de ők nem ismerték fel őt.


verse #9

Józsefnek rögtön eszébe jutottak az álmai, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: „Ti kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”


verse #10

Erre ők így feleltek: „Nem, uram, hanem élelmet venni jöttek a szolgáid.


verse #11

Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk a fiai. Becsületes emberek vagyunk. Szolgáid nem kémek.”


verse #12

De ő ezt mondta nekik: „Nem igaz! Azért jöttetek, hogy lássátok az ország sebezhető pontjait!”


verse #13

Erre ők így szóltak: „Szolgáid tizenketten vannak testvérek. Ugyanannak az embernek vagyunk a fiai Kánaán földjén. A legkisebb testvérünk most apánkkal van, egy pedig már nincs többé.”


verse #14

József azonban ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok!


verse #15

De a következőképpen fogom ellenőrizni, hogy igazat mondtok-e: A fáraó életére esküszöm, hogy el nem mentek innen addig, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.


verse #16

Egyikőtök menjen, és hozza el az öcséteket, míg a többiek őrizet alatt lesznek. Ebből ki fog derülni, hogy igazat mondtok-e. És ha nem, akkor olyan biztos, hogy kémek vagytok, mint ahogy a fáraó él.”


verse #17

Utána három napig őrizetben tartotta őket.


verse #18

Harmadnap azonban ezt mondta nekik József: „Tegyétek a következőket, és életben maradtok, mert én istenfélő vagyok:


verse #19

Ha becsületesek vagytok, akkor az egyik testvéretek maradjon fogságban abban a házban, ahol őrizetben voltatok. A többiek azonban menjenek, és vigyenek gabonát, hogy ne éhezzen a háznépetek.


verse #20

Majd hozzátok el a legkisebb öcséteket hozzám, hogy lássam, igazat mondtatok-e. És akkor nem haltok meg.” Ők így is tettek.


verse #21

Ezt mondták egymásnak: „Biztos, hogy a testvérünk miatt bűnhődünk, mert láttuk a szenvedését, amikor kérve kért minket, hogy könyörüljünk rajta, de mi nem szántuk meg. Ezért ér minket ez a csapás.”


verse #22

Rúben ekkor ezt mondta nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a gyermeket? De ti nem hallgattatok rám. Most az ő vérét kérik rajtunk számon.”


verse #23

József értette őket, de ők ezt nem tudták, mert tolmács volt közöttük.


verse #24

József ekkor odébb ment, és sírva fakadt. Mikor visszatért hozzájuk, és beszélt velük, kiválasztotta közülük Simeont, és a szemük láttára megkötöztette.


verse #25

József ezután parancsot adott, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, és hogy a pénzüket tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót. Így is tettek velük.


verse #26

Ők pedig feltették gabonájukat a szamaraikra, és elindultak.


verse #27

Amikor egyikük kinyitotta a zsákját, hogy takarmányt adjon a szamarának a szálláson, meglátta a pénzét a zsák szájában.


verse #28

Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült a pénzem, és most itt van a zsákomban!” Akkor megijedtek, és remegve ezt kérdezték egymástól: „Mit tett velünk Isten?”


verse #29

Amikor megérkeztek Jákobhoz, az apjukhoz Kánaán földjére, mindenről beszámoltak neki, ami velük történt, ezt mondva:


verse #30

„A férfi, aki annak az országnak az ura, keményen beszélt velünk, és azzal vádolt minket, hogy az országát kémleljük.


verse #31

De ezt mondtuk neki: »Mi becsületes emberek vagyunk. Nem vagyunk kémek.


verse #32

Tizenketten vagyunk testvérek, és ugyanaz az apánk. Egyikünk már nincs többé, a legkisebb pedig most az apánkkal van Kánaán földjén.«


verse #33

De a férfi, aki annak az országnak az ura, ezt mondta nekünk: »A következőkből fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok-e: Az egyik testvéreteket hagyjátok nálam. Ti pedig vigyetek magatokkal élelmet, hogy ne éhezzen a háznépetek, és menjetek.


verse #34

Majd hozzátok el hozzám a legkisebb öcséteket, hogy megtudjam, nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek. Akkor visszakapjátok a testvéreteket, és megvehetitek az országban azt, amire szükségetek van.«”


verse #35

És amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénzes zacskója. Amint az apjukkal együtt meglátták a pénzes zacskókat, megijedtek.


verse #36

Jákob, az apjuk ekkor így fakadt ki: „Elveszitek tőlem a gyermekeimet! József nincs többé, Simeon sincs többé, és most el akarjátok vinni Benjámint is! Miért éppen velem történik mindez?!”


verse #37

De Rúben ezt mondta az apjának: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked Benjámint! Bízd őt rám, és én visszahozom neked.”


verse #38

De ő ezt mondta: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére már halott, és csak ő maradt nekem. Ha halálos baleset éri az úton, akkor ősz fejemet a sírba juttatjátok, belehalok a bánatba.”

Chapters:


Books