Jeremiás

Chapters:

… 18 19 20 21 22 …   ⇤ ← 20 → ⇥

verse #1

Pashúr pap – Immér fia –, aki egyben vezető felügyelője is volt Jehova házának, figyelt, amint Jeremiás ezeket prófétálta.

verse #2

Azután Pashúr megütötte Jeremiás prófétát, és kalodába zárta, amely a Felső Benjámin kapunál, Jehova házában volt.

verse #3

De másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, Jeremiás ezt mondta neki:

„Jehova nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: Körös-körül rémület.

verse #4

Mert ezt mondja Jehova: »Rémületet keltővé teszlek önmagad előtt, és mindazok előtt is, akik szeretnek, és a szemed láttára fognak elhullani az ellenségeik kardjától. Egész Júdát a babiloni király kezébe adom, ő pedig száműzetésbe hurcolja őket Babilonba, és megöli őket karddal.

verse #5

E város minden gazdagságát, minden vagyonát és javait, valamint Júda királyainak összes kincsét az ellenségeiknek adom. Megragadják, elrabolják, és elviszik ezeket Babilonba.

verse #6

Te pedig, Pashúr, fogságba mész házad minden lakójával. Babilonba kerülsz, és ott halsz meg. Ott temetnek el mindazokkal együtt, akik szerettek, mert hazugságot prófétáltál nekik.«”

verse #7

Rászedtél engem, ó, Jehova! Rá lettem szedve!
Ellenem használtad fel erődet, és győztél.

Naphosszat rajtam nevetnek,
mindenki gúnyt űz belőlem.

verse #8

Ahányszor csak beszélek, ezt kell kiáltanom és hirdetnem:
„Erőszak és pusztítás!”
Jehova szava miatt egész nap bántalmaznak és csúfolnak.

verse #9

Ezért ezt mondtam: „Nem említem őt,
és nem beszélek többé a nevében.”
De szívemben olyanná lett az ő szava, mint a csontjaimba rekesztett, perzselő tűz.

Belefáradtam abba, hogy magamban tartsam,
és képtelen voltam elviselni.

verse #10

Mert sok gonosz szóbeszédet hallottam.
Rémület vett körül.
„Jelentsük fel, rajta, jelentsük fel!”
Minden ember, aki látszólag békében van velem, a bukásomra vár:

„Hátha valami ostobaságot csinál,
és akkor legyőzzük, és bosszút állunk rajta!”

verse #11

De Jehova velem volt, mint egy félelmetes harcos.
Ezért elbuknak üldözőim, és nem győznek.
Nagy szégyen éri őket, mert nem járnak sikerrel.
Örökre szóló megaláztatásuk nem merül feledésbe.

verse #12

De te, ó, seregek Jehovája, megvizsgálod azt, aki igazságos.
Látod a legbensőbb gondolatokat és a szívet.

Hadd lássam, hogy bosszút állsz rajtuk,
hiszen rád bíztam peres ügyemet.

verse #13

Énekeljetek Jehovának! Dicsérjétek Jehovát!
Mert kiszabadította a szegényt a gonosztevők kezéből.

verse #14

Átkozott legyen az a nap, amelyen megszülettem!
Ne legyen áldott az a nap, amelyen világra hozott az anyám!

verse #15

Átkozott legyen az a férfi, aki jó hírt vitt apámnak, így szólva:

„Fiad született! Fiú!”,
és ezzel nagy örömet szerzett neki.

verse #16

Legyen az az ember olyan, mint a városok, amelyeket Jehova sajnálkozás nélkül feldúlt.
Reggel kiáltozást halljon, délben riadót!

verse #17

Miért nem adott halálra már az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírhelyem,
és méhe örökre várandós maradt volna?

verse #18

Miért is kellett kijönnöm az anyaméhből,
hogy szenvedést és bánatot lássak,
és szégyenben érjenek véget napjaim?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52