chapter 18
Jehova így szólt Jeremiáshoz:
„Indulj, menj le a fazekas házába, és ott majd szólok hozzád.”
Lementem hát a fazekas házába, és az éppen készített valamit a korongon.
Ám az edény, amelyet agyagból formált, tönkrement a kezében. Így hát másik edényt készített belőle, ahogy jónak látta.
Jehova azután így szólt hozzám:
„»Ó, Izrael, vajon nem tudom veletek ugyanazt tenni, mint ez a fazekas? – ez Jehova kijelentése. – Ó, Izrael, olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében!
Ha kijelentem egy nemzetről vagy királyságról, hogy kiszaggatom, lerombolom és elpusztítom,
de felhagy a gonoszságával az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor én is meggondolom magamat, és nem hozom el rájuk a veszedelmet, amelyet el akartam hozni.
Ha viszont kijelentem egy nemzetről vagy királyságról, hogy felépítem és elültetem,
de ő azt teszi, amit rossznak tartok, és nem engedelmeskedik nekem, akkor meggondolom magamat, és nem teszek vele jót, ahogy azt elterveztem.«
Most pedig, kérlek, mondd meg Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak: »Ezt mondja Jehova: ’Veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek. Kérlek, térjetek meg gonosz útjaitokról! Változtassatok útjaitokon és tetteiteken!’«”
Erre ezt mondták: „Sajnáljuk, de nem fogunk! Mi a saját fejünk után megyünk, és mindannyian gonosz szívünk makacssága szerint cselekszünk.”
Jehova ezért ezt mondja:
„Kérlek benneteket, kérdezősködjetek a nemzetek között.
Ki hallott ilyet?
Izrael szüze szörnyű dolgot tett.
Eltűnik-e a Libanon hava a hegyoldal sziklájáról?
Vagy kiapadnak-e a messziről jövő hűs, csörgedező vizek?
Az én népem azonban elfelejtett engem,
hiszen hiábavalóságnak áldoznak,
és elbuktatják az embereket útjaikon, a régi utakon,
hogy mellékutakon járjanak, melyek göröngyösek és hepehupásak.
Ezért országuk örökre rettegést keltő lesz,
amelynek láttán csak füttyentenek.
Aki csak arra jár, rémülten nézi, és csóválja a fejét.
Mint a keleti szél, szétszórom őket az ellenség előtt.
Hátamat mutatom nekik szerencsétlenségük napján, nem pedig arcomat.”
Akkor ezt mondták: „Rajta, terveljünk ki valamit Jeremiás ellen, mert továbbra is a papjaink tanítják nekünk a törvényt, a bölcsek adnak nekünk tanácsot, és a próféták hirdetik nekünk Isten szavát. Rajta, vádoljuk be őt, és ne figyeljünk arra, amit mond!”
Ó, Jehova, figyelj rám,
és halld meg, mit mondanak ellenfeleim!
Hát rosszal kell fizetni a jóért?
Bizony vermet ástak nekem.
Ne feledkezz meg róla, hogy színed előtt álltam, és jót mondtam róluk,
hogy elfordítsam róluk haragodat.
Juttasd fiaikat éhínségre,
és szolgáltasd ki őket a kardnak!
Feleségeiket fosszák meg gyermekeiktől, és legyenek özvegyek!
Férfiaikkal halálos csapás végezzen,
fiataljaikra kard sújtson le a csatában!
Kiáltás hallatsszon házukból,
amikor fosztogatókat hozol rájuk hirtelen.
Mert vermet ástak, hogy elfogjanak,
és csapdát állítottak lábamnak.
Te azonban, ó, Jehova,
jól ismered minden ellenem szőtt gyilkos tervüket.
Ne bocsásd meg vétküket,
és ne töröld el bűnüket színed elől.
Bukjanak csak el előtted,
amikor fellépsz ellenük haragodban!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52