chapter 10
Halljátok meg a szót, amelyet ellenetek mondott ki Jehova, ó, Izrael népe!
Ezt mondja Jehova:
„El ne tanuljátok a nemzetek szokásait,
és ne rettegjetek az égi jelektől,
mert a nemzetek rettegnek azoktól.
Mert a népek szokásai hiábavalóak.
A mesterember fát vág az erdőben,
és szerszámmal bálványokat készít belőle.
Ezüsttel és arannyal díszíti őket.
Szegekkel és kalapáccsal rögzíti, hogy el ne dőljenek.
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, képtelenek beszélni.
Hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.
Ne tiszteljétek őket, mert nem tudnak ártani,
és jót tenni sem tudnak.”
Ó, Jehova, senki sincs, aki hozzád hasonló volna!
Nagy vagy te, nagy és hatalmas a te neved.
Ki ne érezne irántad mélységes tiszteletet, ó, nemzetek királya? Hiszen méltó vagy rá,
mert a nemzetek minden bölcse között és összes királyságukban
sincs senki, aki hasonló volna hozzád.
Mindegyik oktalan és ostoba.
A fától jövő útmutatások teljesen megtévesztik az embereket.
Társisból ezüstlemezt hoznak be, Ufázból aranyat,
mesterembernek és fémműves kezének művét.
Kék fonálba és bíborszínű gyapjúba öltöztetik őket.
Ezek a bálványok mind hozzáértő munkások művei.
Jehova azonban valóban Isten.
Ő az élő Isten és az örökkévaló király.
Haragjától megremeg a föld,
és a nemzetek nem bírják elviselni ítélethirdetését.
Ezt mondjátok nekik:
„Az istenek, akik nem teremtették az eget és a földet,
elvesznek a földről és ez alól az ég alól.”
Ő alkotta a földet erejével,
ő szilárdította meg a termékeny földet bölcsességével,
és ő feszítette ki az eget értelmével.
Amikor hallatja hangját,
zúgni kezdenek a vizek az égben,
és felhőket hoz fel a föld határairól.
Villámlást készít az esőnek,
és szelet hoz elő a tárházaiból.
Minden ember oktalanul viselkedik, és nincs ismeretük.
Minden fémműves szégyent fog vallani a vésett bálvánnyal,
mert fémbálványa hazugság,
és nincsen azokban szellem.
Hiábavalóságok, csúfolni való munka.
Elvesznek, amikor Isten számadásra vonja őket.
Jákob Istene nem olyan, mint ezek,
mert ő formált meg mindent,
és örökségének botja Izrael.
Seregek Jehovája az ő neve.
Szedd össze a földről holmidat,
ó, asszony, ki ostrom alatt álló helyen élsz!
Mert ezt mondja Jehova:
„Ezúttal kivetem erről a földről a lakóit,
és nyomorúságot hozok rájuk!”
Jaj nekem, mert összeomlottam!
Sebem gyógyíthatatlan.
Azt mondtam: „Bizony ez a betegségem, és el kell viselnem.
Sátramat feldúlták, minden sátorkötelemet szétszakították.
Fiaim elhagytak, és nincsenek többé.
Senki sem feszíti ki többé sátramat, és nem vonja fel sátorlapjaimat.
Mert a pásztorok esztelenül viselkedtek,
és nem fordultak Jehovához.
Ezért nem cselekedtek éleslátással,
és nyájaik mind szétszéledtek.”
Figyelj csak! Hír jött!
Nagyon dübörögnek észak földje felől,
hogy Júda városait elhagyatottá, sakálok tanyájává tegyék.
Jól tudom, ó, Jehova, hogy az embernek nincs hatalma az életútja fölött.
Még csak lépteit sem irányíthatja a járó-kelő ember.
Igazíts helyre, ó, Jehova, igazságosságod szerint,
ne pedig haragodban, nehogy megsemmisíts.
Öntsd ki dühödet a nemzetekre, melyek semmibe vesznek téged,
és a családokra, melyek nem hívnak téged segítségül.
Mert pusztították Jákobot,
igen, pusztították, és már-már kiirtották.
Pusztává tették az ő hazáját.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52