chapter 15
Akkor Jehova így szólt hozzám: „Még ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem lennék kegyes ehhez a néphez. Űzd el őket a színem elől! Menjenek el!
És ha azt kérdezik tőled: »Hová menjünk?«, mondd meg nekik: »Így szól Jehova:
’Aki halálos csapást érdemel, az halálos csapásra!
Aki kardot, az kardra!
Aki éhínséget, az éhínségre!
Aki fogságot, az fogságra!’«
»Négy csapást küldök rájuk – ez Jehova kijelentése. – A kardot, hogy öldököljön, a kutyákat, hogy elragadják a holttesteket, valamint az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.
Azért, amit Manassé, Ezékiás fia, Júda királya Jeruzsálemben művelt, a föld összes királyságában rettegést keltek miattuk.
Ugyan ki könyörül rajtad, ó, Jeruzsálem?
Ki fog együttérezni veled,
és ki fog megállni, hogy megkérdezze, jól vagy-e?«
»Te hagytál el engem – ez Jehova kijelentése. –
Továbbra is hátat fordítasz nekem.
Ezért kinyújtom ellened kezemet, és elpusztítalak.
Belefáradtam már, hogy szánalmat érezzek irántad.
A levegőbe szórom őket villával az ország kapuiban, mint a gabonát.
Megfosztom őket gyermekeiktől.
Elpusztítom népemet,
mert nem akarnak megtérni útjaikról.
Többen lesznek özvegyeik, mint a tenger homokszemei.
Pusztítót hozok rájuk délidőben, anyára és fiatalra egyaránt.
Nyugtalanságot és rémületet hozok rájuk hirtelen.
Elgyengült az asszony, aki hét gyermeket szült,
levegő után kapkod.
Leáldozott napja, bár még nappal van,
szégyent és megaláztatást hozva rá.«
»Azokat, akik megmaradnak közülük,
ellenségeik kardjának adom« – ez Jehova kijelentése.”
Jaj nekem, ó, anyám, hogy megszültél engem,
aki folyton perben és viszályban állok az egész földdel!
Nem adtam kölcsönt, és nekem sem adtak kölcsönt,
mégis mindnyájan csak átkoznak engem.
Jehova így szólt: „Mindenképp a javadat szolgálom.
Mindenképp közbenjárok érted a veszedelem idején,
a nyomorúság idején az ellenségnél.
Széttörheti-e bárki a vasat,
az északi vasat, és a rezet?
Gazdagságodat és kincseidet ingyen odaadom,
puszta zsákmányként, minden bűnöd miatt, melyet területeden mindenhol elkövettél.
Ellenségeidnek adom őket,
hogy egy olyan földre vigyék, amelyet nem ismersz.
Mert haragom tüzet gyújtott,
mely ellenetek lángol.”
Ó, Jehova, te ismered szenvedésemet,
ne feledkezz meg rólam, figyelj rám!
Állj bosszút értem üldözőimen!
Ne engedd, hogy megsemmisüljek a türelmed miatt!
Tudd, hogy érted viselem el ezt a gyalázatot.
Szavaid eljutottak hozzám, és én megettem azokat.
Szavad ujjongással és örömmel töltötte el szívemet,
mert a te nevedet viselem, ó, Jehova, seregek Istene!
Nem ülök a tréfálkozók társaságában, és nem ujjongok.
Mivel a te vezetésedet követem, egymagamban ülök,
hiszen haraggal töltöttél el.
Miért tartós a fájdalmam, és gyógyíthatatlan a rajtam ejtett seb?
Nem akar meggyógyulni.
Hát csalóka vízforrássá válsz számomra,
melyben nem lehet megbízni?
Ezért ezt mondja Jehova:
„Ha visszatérsz hozzám, akkor újra jóindulattal leszek irántad,
és színem előtt fogsz állni.
Ha elkülöníted az értékeset az értéktelentől,
akkor a szószólóm leszel.
Nekik kell csatlakozniuk hozzád,
nem pedig neked hozzájuk.”
„Megerősített rézfallá teszlek e nép előtt.
Harcolni fognak ellened,
de nem győznek le téged,
mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak – ez Jehova kijelentése. –
Kiszabadítalak a gonoszok kezéből,
és kimentelek a könyörtelenek markából.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52