chapter 11
Jehova így szólt Jeremiáshoz:
„Halljátok meg e szövetség szavait!
Te pedig mondd el azokat Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak.
Mondd meg nekik: »Így szól Jehova, Izrael Istene: ’Átkozott az az ember, aki nem tartja meg e szövetség szavait,
amelyeket ősapáitoknak parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vasolvasztó kemencéből, ezt mondva: „Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek mindazt, amit parancsolok nektek. Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek,
hogy beteljesítsem az esküt, amelyet ősapáitoknak tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, és ez ma is így van.”’«”
Erre én így válaszoltam: „Ámen, ó, Jehova!”
Jehova aztán ezt mondta nekem: „Hirdesd ki mindezeket a szavakat Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: »Halljátok meg e szövetség szavait, és cselekedjetek is azok szerint!
Mert én nyomatékosan intettem ősapáitokat azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, és mind a mai napig újra meg újra intettem őket: ’Hallgassatok szavamra!’
Ők azonban nem figyeltek, és a fülük botját sem mozdították, hanem mindegyikük makacsul a gonosz szívét követte. Ezért végrehajtottam rajtuk e szövetségnek minden szavát, mert nem engedelmeskedtek annak, amit megparancsoltam nekik.«”
Jehova aztán ezt mondta nekem: „Összeesküvés van Júda emberei és Jeruzsálem lakosai között.
Visszatértek legkorábban élt ősapáik vétkeihez, akik nem akartak hallgatni szavaimra. Ők is más isteneket követtek, és azokat szolgálták. Izrael népe és Júda népe megszegte szövetségemet, amelyet ősapáikkal kötöttem.
Ezért ezt mondja Jehova: »Veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem tudnak kimenekülni. Amikor segítségért kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket.
Akkor Júda városai és Jeruzsálem lakosai azokhoz az istenekhez mennek majd, akiknek áldoznak, és tőlük kérnek segítséget, de azok úgysem mentik meg őket nyomorúságuk idején.
Mert annyi istened van már, ó, Júda, ahány városod, és annyi oltárt állítottatok a szégyenletességnek, ahány utca van Jeruzsálemben; oltárokat, hogy Baálnak áldozzatok.«
Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne kiálts hozzám az érdekükben, és ne mondj imát, mert nem hallgatom meg őket, amikor hozzám kiáltanak nyomorúságuk miatt.
Milyen jogon van az én kedves népem a házamban,
ha közülük olyan sokan gonoszságokat követnek el?
Vajon a szent hússal el tudják kerülni a nyomorúságot, mely eljön rád?
Ujjongsz-e majd akkor?
Jehova egykor viruló olajfának,
gyönyörű és szép gyümölcsű fának nevezett téged.
De nagy dübörgés hangja mellett felgyújtotta,
és letörték ágait.
A seregek Jehovája, aki elültetett téged, kijelentette, hogy veszedelem jön rád Izrael népének és Júda népének a gonoszsága miatt, akik azzal bosszantottak, hogy Baálnak áldoztak.”
Jehova közölte velem, hogy tudjam.
Akkor megláttattad velem, mit művelnek.
Olyan voltam, mint egy engedelmes bárány, amelyet levágásra visznek.
Nem tudtam, hogy ellenem szőnek ilyen terveket:
„Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt,
és vágjuk ki az élők földjéről,
hogy nevére se emlékezzenek többé!”
De a seregek Jehovája igazságosan ítél.
A legbensőbb gondolatokat és a szívet vizsgálja ő.
Hadd lássam, hogy bosszút állsz rajtuk,
hiszen rád bíztam peres ügyemet.
Ezért ezt mondja Jehova az anatóti emberek ellen, akik az életedre törnek, és így beszélnek: „Ne prófétálj Jehova nevében, különben megölünk”,
ezért ezt mondja a seregek Jehovája: „Számadásra vonom őket. A fiatal férfiak kard által halnak meg, fiaik és lányaik pedig éhínség miatt vesznek oda.
Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anatóti emberekre számadásuk évében.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52