Jeremiás

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verse #1

Jehova így szólt hozzám:

verse #2

„Menj, és mondd meg Jeruzsálemnek: »Ezt mondja Jehova:

’Jól emlékszem, hogy fiatalon milyen odaadó voltál,
hogy jegyességed idején milyen szeretetet mutattál,
amikor követtél engem a pusztában,
a bevetetlen földön.

verse #3

Izrael szent volt Jehova előtt, aratásának első termése.’«
»Akik csak ártanak neki, vétkessé teszik magukat.
Pusztulás jön rájuk« – ez Jehova kijelentése.”

verse #4

Halljátok meg Jehova szavát, ó, Jákob leszármazottai
és Izrael leszármazottainak minden családja!

verse #5

Így szól Jehova:

„Milyen hibát találtak bennem apáitok,
hogy olyan messze eltávolodtak tőlem,
és értéktelen bálványok után jártak, miközben maguk is értéktelenné lettek?

verse #6

Nem kérdezték: »Hol van Jehova,
aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről,
aki átvezetett a pusztán,
a kietlen és gödrös földön,
a száraz és sötét árnyékkal borított földön,
olyan földön, amelyen senki sem kel át,
és ahol ember nem lakik?«

verse #7

Aztán bevezettelek titeket a gyümölcsöskertek földjére,
hogy annak gyümölcsét és javait élvezzétek.

De ti azután, hogy bevonultatok, beszennyeztétek földemet,
és örökségemet utálatossá tettétek.

verse #8

A papok nem kérdezték: »Hol van Jehova?«

A törvénnyel foglalkozók nem ismertek engem,
a pásztorok fellázadtak ellenem,
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azokat követték, akik semmire sem voltak jók.

verse #9

»Ezért további vádakat hozok fel ellenetek – ez Jehova kijelentése –,
és fiaitok fiai ellen is.«

verse #10

»Keljetek csak át a tengeren Kittim partvidékére, és lássátok meg!

Igen, üzenjetek Kédárba, és figyeljetek jól;
lássátok meg, történt-e valaha ilyesmi.

verse #11

Fölcserélte-e valamely nemzet valaha is az isteneit olyasmikkel, amik nem istenek?
Az én népem azonban helyettem olyasmiknek adott dicsőséget, amik semmit sem érnek.

verse #12

Ámulj rajta, ó, ég,
és nagy rettegéssel borzadj el – ez Jehova kijelentése –,

verse #13

mert az én népem két gonoszságot is cselekedett:
elhagytak engem, az élő vizek forrását,
emellett víztárolókat ástak maguknak,
repedezett tárolókat, amelyek nem tartják a vizet.«

verse #14

»Vajon szolga Izrael, vagy a háznép körében született rabszolga?
Akkor miért lett prédává?

verse #15

Fiatal oroszlánok ordítanak rá,
kieresztik hangjukat.
Földjét rettegést keltővé tették.
Városait felgyújtották, senki sem lakik bennük.

verse #16

Nóf és Tahpanesz népe is fejed tetején legel.

verse #17

Hát nem te okoztad ezt magadnak azzal,
hogy elhagytad Jehovát, a te Istenedet,
amikor vezetett az úton?

verse #18

Akkor most miért vágysz az Egyiptomba vivő útra,
hogy a Sihór vizét igyad?

És miért vágysz az Asszíriába vivő útra,
hogy a folyó vizét igyad?

verse #19

Gonoszságod igazítson helyre,
és hűtlenséged feddjen meg téged!

Tudd meg és értsd meg hát: rossz és keserves dolog
elhagyni Istenedet, Jehovát.
Nem mutattál irántam mélységes tiszteletet« – ez a legfőbb Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése.

verse #20

»Mert régen összezúztam igádat,
és széttörtem bilincseidet.
De te ezt mondtad: ’Nem szolgálok neked.’

Minden magaslaton és minden dús lombú fa alatt
szétterpesztett lábbal feküdtél, hogy szajhálkodj.

verse #21

Én mint nemes vörös szőlő vesszejét ültettelek el, mindenestől tiszta magot.
Hogyan váltál hát a szememben idegen szőlőtő satnya hajtásává?«

verse #22

»Még ha szódával mosakodnál, és sok lúgot használnál is,
vétked még akkor is szenny maradna előttem« – ez a legfőbb Úrnak, Jehovának a kijelentése.

verse #23

Hogy is mondhatod: »Nem szennyeztem be magamat.
Nem követtem a Baálokat.«
Nézd meg utadat a völgyben!
Gondolj bele, mit műveltél!

Olyan vagy, mint egy fürge, fiatal tevekanca,
mely összevissza futkos útjain;

verse #24

mint a pusztához szokott vadszamár,
mely levegő után kapkod gerjedelmében.
Ki fékezheti meg, amikor fel van hevülve?

Bárki keresi, nem kell fáradnia,
rátalál a párzási időszakban.

verse #25

Ne járj mezítláb,
és vigyázz, hogy ne száradjon ki a torkod.
De te ezt mondtad: »Egyszerűen nem megy!

Beleszerettem az idegenekbe,
és őutánuk járok.«

verse #26

Ahogy a tolvaj megszégyenül, ha elfogják,
úgy szégyenültek meg Izrael leszármazottai is:
ők maguk, királyaik, fejedelmeik,
papjaik és prófétáik is.

verse #27

A fának azt mondják: »Atyám vagy«,
a kőnek meg: »Te hoztál világra.«
Nekem azonban hátat fordítanak, és nem rám tekintenek.
De nyomorúságuk idején majd így szólnak:
»Segíts, ments meg bennünket!«

verse #28

Ugyan hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél?

Segítsenek ők, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején,
hiszen annyi istened van már, ahány városod, ó, Júda!

verse #29

»Miért perlekedtek velem folyton?
Miért lázadtatok fel ellenem mindnyájan?« – ez Jehova kijelentése.

verse #30

Hiába vertem meg fiaitokat,
nem fogadták el a fegyelmezést.

Saját kardotok emésztette meg prófétáitokat,
mint egy zsákmányt ejtő oroszlán.

verse #31

Ó, te nemzedék! Figyeljetek Jehova szavára!

Hát pusztasággá lettem én Izraelnek,
vagy nyomasztó sötétség földjévé?
Miért mondja a népem: »Szabadon járunk!
Nem térünk vissza hozzád többé.«

verse #32

Vajon megfeledkezhet-e díszeiről a szűz,
vagy mellszalagjáról a menyasszony?
Az én népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.

verse #33

Ó, asszony! De nagyon értesz hozzá, hogyan kell szerelmet keresni!
Jártassá váltál a gonoszság cselekvésében.

verse #34

Még ruháid is ártatlan szegények vérétől foltosak,
pedig nem betöréskor találtam rá azokra.
Minden ruhádon ott vannak.

verse #35

De te ezt mondod: »Ártatlan vagyok.
Már biztosan nem haragszik rám.«

Most ítéletet hozok ellened,
mert azt mondod: »Nem vétkeztem.«

verse #36

Miért veszed félvállról, hogy olyan ingatag vagy?

Egyiptommal is szégyent vallasz,
mint ahogy Asszíriával szégyent vallottál.

verse #37

Emiatt is úgy fogsz távozni, hogy fejedre teszed a kezedet szégyenedben,
mert Jehova elvetette azokat, akikben bízol,
és nem érsz el velük sikert.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52