capitolul 2
Jehova így szólt hozzám:
„Menj, és mondd meg Jeruzsálemnek: »Ezt mondja Jehova:
’Jól emlékszem, hogy fiatalon milyen odaadó voltál,
hogy jegyességed idején milyen szeretetet mutattál,
amikor követtél engem a pusztában,
a bevetetlen földön.
Izrael szent volt Jehova előtt, aratásának első termése.’«
»Akik csak ártanak neki, vétkessé teszik magukat.
Pusztulás jön rájuk« – ez Jehova kijelentése.”
Halljátok meg Jehova szavát, ó, Jákob leszármazottai
és Izrael leszármazottainak minden családja!
Így szól Jehova:
„Milyen hibát találtak bennem apáitok,
hogy olyan messze eltávolodtak tőlem,
és értéktelen bálványok után jártak, miközben maguk is értéktelenné lettek?
Nem kérdezték: »Hol van Jehova,
aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről,
aki átvezetett a pusztán,
a kietlen és gödrös földön,
a száraz és sötét árnyékkal borított földön,
olyan földön, amelyen senki sem kel át,
és ahol ember nem lakik?«
Aztán bevezettelek titeket a gyümölcsöskertek földjére,
hogy annak gyümölcsét és javait élvezzétek.
De ti azután, hogy bevonultatok, beszennyeztétek földemet,
és örökségemet utálatossá tettétek.
A papok nem kérdezték: »Hol van Jehova?«
A törvénnyel foglalkozók nem ismertek engem,
a pásztorok fellázadtak ellenem,
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azokat követték, akik semmire sem voltak jók.
»Ezért további vádakat hozok fel ellenetek – ez Jehova kijelentése –,
és fiaitok fiai ellen is.«
»Keljetek csak át a tengeren Kittim partvidékére, és lássátok meg!
Igen, üzenjetek Kédárba, és figyeljetek jól;
lássátok meg, történt-e valaha ilyesmi.
Fölcserélte-e valamely nemzet valaha is az isteneit olyasmikkel, amik nem istenek?
Az én népem azonban helyettem olyasmiknek adott dicsőséget, amik semmit sem érnek.
Ámulj rajta, ó, ég,
és nagy rettegéssel borzadj el – ez Jehova kijelentése –,
mert az én népem két gonoszságot is cselekedett:
elhagytak engem, az élő vizek forrását,
emellett víztárolókat ástak maguknak,
repedezett tárolókat, amelyek nem tartják a vizet.«
»Vajon szolga Izrael, vagy a háznép körében született rabszolga?
Akkor miért lett prédává?
Fiatal oroszlánok ordítanak rá,
kieresztik hangjukat.
Földjét rettegést keltővé tették.
Városait felgyújtották, senki sem lakik bennük.
Nóf és Tahpanesz népe is fejed tetején legel.
Hát nem te okoztad ezt magadnak azzal,
hogy elhagytad Jehovát, a te Istenedet,
amikor vezetett az úton?
Akkor most miért vágysz az Egyiptomba vivő útra,
hogy a Sihór vizét igyad?
És miért vágysz az Asszíriába vivő útra,
hogy a folyó vizét igyad?
Gonoszságod igazítson helyre,
és hűtlenséged feddjen meg téged!
Tudd meg és értsd meg hát: rossz és keserves dolog
elhagyni Istenedet, Jehovát.
Nem mutattál irántam mélységes tiszteletet« – ez a legfőbb Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése.
»Mert régen összezúztam igádat,
és széttörtem bilincseidet.
De te ezt mondtad: ’Nem szolgálok neked.’
Minden magaslaton és minden dús lombú fa alatt
szétterpesztett lábbal feküdtél, hogy szajhálkodj.
Én mint nemes vörös szőlő vesszejét ültettelek el, mindenestől tiszta magot.
Hogyan váltál hát a szememben idegen szőlőtő satnya hajtásává?«
»Még ha szódával mosakodnál, és sok lúgot használnál is,
vétked még akkor is szenny maradna előttem« – ez a legfőbb Úrnak, Jehovának a kijelentése.
Hogy is mondhatod: »Nem szennyeztem be magamat.
Nem követtem a Baálokat.«
Nézd meg utadat a völgyben!
Gondolj bele, mit műveltél!
Olyan vagy, mint egy fürge, fiatal tevekanca,
mely összevissza futkos útjain;
mint a pusztához szokott vadszamár,
mely levegő után kapkod gerjedelmében.
Ki fékezheti meg, amikor fel van hevülve?
Bárki keresi, nem kell fáradnia,
rátalál a párzási időszakban.
Ne járj mezítláb,
és vigyázz, hogy ne száradjon ki a torkod.
De te ezt mondtad: »Egyszerűen nem megy!
Beleszerettem az idegenekbe,
és őutánuk járok.«
Ahogy a tolvaj megszégyenül, ha elfogják,
úgy szégyenültek meg Izrael leszármazottai is:
ők maguk, királyaik, fejedelmeik,
papjaik és prófétáik is.
A fának azt mondják: »Atyám vagy«,
a kőnek meg: »Te hoztál világra.«
Nekem azonban hátat fordítanak, és nem rám tekintenek.
De nyomorúságuk idején majd így szólnak:
»Segíts, ments meg bennünket!«
Ugyan hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél?
Segítsenek ők, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején,
hiszen annyi istened van már, ahány városod, ó, Júda!
»Miért perlekedtek velem folyton?
Miért lázadtatok fel ellenem mindnyájan?« – ez Jehova kijelentése.
Hiába vertem meg fiaitokat,
nem fogadták el a fegyelmezést.
Saját kardotok emésztette meg prófétáitokat,
mint egy zsákmányt ejtő oroszlán.
Ó, te nemzedék! Figyeljetek Jehova szavára!
Hát pusztasággá lettem én Izraelnek,
vagy nyomasztó sötétség földjévé?
Miért mondja a népem: »Szabadon járunk!
Nem térünk vissza hozzád többé.«
Vajon megfeledkezhet-e díszeiről a szűz,
vagy mellszalagjáról a menyasszony?
Az én népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.
Ó, asszony! De nagyon értesz hozzá, hogyan kell szerelmet keresni!
Jártassá váltál a gonoszság cselekvésében.
Még ruháid is ártatlan szegények vérétől foltosak,
pedig nem betöréskor találtam rá azokra.
Minden ruhádon ott vannak.
De te ezt mondod: »Ártatlan vagyok.
Már biztosan nem haragszik rám.«
Most ítéletet hozok ellened,
mert azt mondod: »Nem vétkeztem.«
Miért veszed félvállról, hogy olyan ingatag vagy?
Egyiptommal is szégyent vallasz,
mint ahogy Asszíriával szégyent vallottál.
Emiatt is úgy fogsz távozni, hogy fejedre teszed a kezedet szégyenedben,
mert Jehova elvetette azokat, akikben bízol,
és nem érsz el velük sikert.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly