chapter 14
Jehova ezt mondta Jeremiásnak a szárazságról:
Júda gyászol, a kapui el vannak hanyagolva.
A földre roskadnak,
és kiáltás száll fel Jeruzsálemből.
Uraik vízért küldik szolgáikat.
Azok elmennek a víztárolókhoz, de nem találnak vizet,
és üres edényekkel térnek vissza.
Megszégyenülnek, csalódnak,
és befedik fejüket.
Megijednek a földművesek, és befedik fejüket,
mert megrepedezett a termőföld,
mivel nem esik eső a földre.
Még a szarvas is otthagyja a mezőn kicsinyét,
mert nincs fű.
A vadszamarak a kopár dombokon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok.
Szemük elgyengül, mert nincsen növényzet.
Noha ellenünk tanúskodnak vétkeink,
cselekedj, ó, Jehova, a nevedért!
Mert hűtlen tetteink számosak,
és teellened vétkeztünk.
Ó, Izrael reménysége, aki megmenti őt a nyomorúság idején!
Miért vagy olyan, mint egy idegen lakos a földön,
mint egy utazó, aki csak éjszakára tér be?
Miért vagy olyan, mint egy tehetetlen ember,
mint egy erős férfi, aki nem tudja megmenteni a népét?
Hiszen te közöttünk vagy, ó, Jehova,
és a te nevedet viseljük.
Ne hagyj el minket!
Ezt mondja Jehova erről a népről: „Úgy szeretnek kóborolni! Nem tudnak parancsolni a lábuknak. Jehova ezért nem leli bennük örömét. Most megemlékezik vétkükről, és számadásra vonja őket bűneikért.”
Majd Jehova ezt mondta nekem: „Ne imádkozz azért, hogy jó történjen a néppel!
Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és amikor égőáldozatot és gabonaáldozatot mutatnak be, nem találok örömet bennük, mert karddal, éhínséggel és járványos betegséggel végzek velük.”
Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! A próféták azt mondogatják nekik: »Nem láttok kardot, éhínség sem tör rátok, hanem igazi békét adok nektek ezen a helyen.«”
Jehova aztán ezt mondta nekem: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták. Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk. Hamis látomást, hiábavaló jóslatot és szívükben koholt álnokságot prófétálnak nektek.
Ezért ezt mondja Jehova a prófétákról, akik a nevemben prófétálnak, noha én nem küldtem őket, és akik azt mondják, hogy nem jön kard, sem éhínség e földre: »Kard és éhínség fog végezni azokkal a prófétákkal!
A nép pedig, amelynek prófétálnak, holtan fog heverni Jeruzsálem utcáin az éhínség és a kard miatt. Nem lesz, aki eltemesse őket – sem őket, sem feleségüket, sem fiaikat, sem lányaikat –, mert rájuk zúdítom a csapást, melyet megérdemelnek.«
Mondd el nekik ezt:
»Éjjel-nappal hulljanak a könnyek szememből, és ne apadjanak el,
mert hatalmas csapást mértek népem szűz lányára,
és nagyon súlyos sebet kapott.
Ha kimegyek a mezőre,
karddal megölteket látok ott.
Ha bemegyek a városba,
akkor azokat látom, akiket az éhínség miatt betegség sújt.
Mert a próféta is, és a pap is elvándorolt egy olyan földre, amelyet nem ismernek.«”
Hát teljesen elvetetted Júdát, vagy megutáltad Siont?
Miért mértél ránk olyan csapást, melyből nincs számunkra gyógyulás?
Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.
A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!
Ó, Jehova, elismerjük gonoszságunkat
és ősapáink vétkét,
mert vétkeztünk ellened.
Ne vess el bennünket a nevedért!
Ne vesd meg dicső trónodat!
Emlékezz a szövetségre, melyet velünk kötöttél, és ne bontsd fel azt!
Van-e a nemzetek semmit érő bálványai között olyan, aki esőt adhat?
Vagy az ég adhat-e bő záport magától?
Nemde te egyedül, ó, Jehova Istenünk?
Benned reménykedünk,
mert egyedül te cselekedted mindezeket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52