chapter 34
Jehova így szólt Jeremiáshoz, amikor Nabukodonozor, Babilon királya, annak egész serege és a föld minden királysága, mely az uralma alatt állt, valamint az összes nép harcolt Jeruzsálem és minden városa ellen:
„Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Menj, és mondd meg Sedékiásnak, Júda királyának: ’Ezt mondja Jehova: „Babilon királyának a kezébe adom ezt a várost, és ő felégeti.
Te sem menekülsz meg a kezéből, mert bizony elfognak, és átadnak neki. Szemtől szemben állsz majd Babilon királyával, és ő személyesen beszél veled, te pedig Babilonba mész.”
De halld meg Jehova szavát, ó, Sedékiás, Júda királya: „Ezt mondja rólad Jehova: »Nem kard által halsz meg.
Békében fogsz meghalni, és füstölőszert fognak égetni neked, mint ahogy apáidnak is, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak. Így siratnak majd: ’Jaj, uram!’, mert ’én mondtam ki e szót’ – ez Jehova kijelentése.«”’«”
Jeremiás próféta aztán elmondta mindezt Sedékiásnak, Júda királyának Jeruzsálemben,
amikor Babilon királyának hadserege harcolt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen, vagyis Lákis és Azeka ellen; ugyanis csak ezek a megerősített városok maradtak meg Júda városai közül.
Jehova üzenetet küldött Jeremiásnak, miután Sedékiás király szövetséget kötött a Jeruzsálemben levő egész néppel, hogy hirdessenek szabadulást,
és mindenki engedje szabadon a héber rabszolgáját, férfit és nőt, hogy senki se tartsa rabszolgaságban a zsidó társát.
Engedelmeskedett is minden fejedelem és az egész nép. Szövetséget kötöttek, mely szerint mindenki szabadon engedi a rabszolgáját, férfit és nőt, és nem tartják őket tovább rabszolgaságban. Engedelmeskedtek hát, és elengedték őket.
De később visszahozták a rabszolgáikat meg a rabszolganőiket, akiket már szabadon engedtek, és újból rabszolgaságra kényszerítették őket.
Jehova tehát üzent Jeremiásnak, és Jehova üzenete így hangzott:
„Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Szövetséget kötöttem ősapáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltak, és ezt mondtam:
’Hét év elteltével mindegyikőtök engedje el a héber testvérét, akit eladtak neked, és aki hat éven át szolgált neked. Engedd szabadon!’ Ám ősapáitok nem hallgattak rám, fülük botját sem mozdították.
Ti pedig nemrég megtértetek, és azt tettétek, amit helyesnek tartok, hiszen szabadulást hirdettetek a társaitoknak, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amely a nevemet viseli.
De aztán meggondoltátok magatokat, és megszentségtelenítettétek a nevemet, mivel visszahoztátok a rabszolgáitokat és rabszolganőiteket, akiket szabadon engedtetek kívánságuk szerint, és újból rabszolgaságra kényszerítettétek őket.«
Ezért így szól Jehova: »Ti nem engedelmeskedtetek nekem, hogy szabadulást hirdetett volna mindenki a testvérének és a társának. Ezért én fogok szabadulást hirdetni nektek – ez Jehova kijelentése –, de kardra, járványos betegségre és éhínségre! A föld összes királyságában rettegést keltek miattatok.
És ez történik majd azokkal, akik megszegték szövetségemet – vagyis nem tartották meg a szövetség szavait, amelyet előttem kötöttek, amikor kettévágták a borjút, és átmentek a két része között –,
tehát Júda fejedelmeivel, Jeruzsálem fejedelmeivel, az udvari tisztviselőkkel, a papokkal és az ország egész népével, akik átmentek a borjú két része között:
átadom őket ellenségeiknek és azoknak, akik az életükre törnek, és hulláik az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé.
Sedékiást, Júda királyát és a fejedelmeit odaadom ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe és a babiloni király hadseregének kezébe, akik elvonulnak tőletek.«
»Parancsot adok – ez Jehova kijelentése –, és visszahozom őket ehhez a városhoz. Harcolni fognak ellene, elfoglalják és fölégetik. Júda városait pusztasággá teszem, és nem lesz lakójuk.«”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52