chapter 8
„Akkor majd előhozzák Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait a sírjaikból – ez Jehova kijelentése. –
Kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak, követtek, akiktől tanácsot kértek, és amelyek előtt meghajoltak. Nem szedik össze és el sem temetik őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.”
„És aki csak életben marad e gonosz családból, inkább a halált választja majd, semmint az életet, mindazokon a helyeken, ahova szétszórom őket” – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
„Mondd meg nekik: »Így szól Jehova:
’Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?
Ha az egyik visszafordul, vajon nem fordul vissza a másik is?
Miért hűtlen ez a nép, Jeruzsálem, mégpedig megátalkodottan hűtlen?
Ragaszkodnak a megtévesztéshez,
nem akarnak megtérni.
Odafigyeltem és egyre csak figyeltem, de nem helyesen beszéltek.
Senki sem volt, aki bánta volna gonoszságát, és azt kérdezte volna: „Mit tettem?”
Mindegyik visszatér a népszerű útra, miként a csatába vágtató ló.
Még a gólya is az égen jól tudja, hogy mikor kell költöznie.
A gerle, a sarlósfecske és a rigó is ügyel rá, mikor kell visszatérnie.
Az én népem azonban nem érti Jehova ítéletét.’«
»Hogyan mondhatjátok: ’Bölcsek vagyunk, nálunk van Jehova törvénye!’
Hiszen az írnokok hazug íróvesszejével csak hazugságot jegyeztek le.
Szégyent vallottak a bölcsek.
Megrettentek, és csapdába esnek majd.
Megvetették Jehova szavát.
Miféle bölcsességük van hát nekik?
Ezért feleségeiket másoknak adom,
mezőiket új tulajdonosoknak.
Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan nyerészkednek,
a prófétától kezdve a papig mindenki csal.
Népem lányának összeomlását felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva:
’Béke van! Béke van!’,
holott nincsen béke.
Vajon szégyenkeznek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?
Egyáltalán nem szégyenkeznek!
Még a megalázottság érzését sem ismerik!
Ezért elesnek majd az elesőkkel.
Elbuknak, amikor megbüntetem őket« – így szól Jehova.
»Végzek velük a begyűjtéskor – ez Jehova kijelentése. –
Nem marad szőlő a szőlőtőn, sem füge a fügefán, még a levelek is elszáradnak.
És amit adtam nekik, azt elveszítik.«”
„Miért ülünk itt?
Gyűljünk össze! Menjünk a megerősített városokba, és haljunk meg ott.
Hiszen Istenünk, Jehova végez velünk,
és mérgezett vizet ad nekünk inni,
mert vétkeztünk Jehova ellen.
Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.
A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!
Dán felől hallatszik már lovainak horkantása.
Ménjeinek nyerítésétől
megremeg az egész föld.
Eljönnek, és felfalják az országot, és mindazt, ami benne van,
a várost és lakosait.”
„Kígyókat küldök közétek,
mérges kígyókat, amelyeket nem lehet bűvölni,
és biztosan megmarnak titeket” – ez Jehova kijelentése.
Gyógyíthatatlan bánat fogott el,
beteg a szívem.
Messzi földről hallatszik
népem lányának segélykiáltása:
„Hát nincs Jehova Sionban?
Nincs ott Sion királya?”
„Miért bosszantottak engem faragott bálványaikkal,
semmit érő idegen isteneikkel?”
„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
de nem mentettek meg bennünket!”
Népem lányának összeomlása miatt összetörtem,
elcsüggedtem,
rettegés kerített hatalmába.
Hát nincs balzsam Gileádban?
Nincs ott gyógyító?
Akkor miért nem gyógyult meg népem lánya?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52