chapter 4
„Ha visszatérsz, ó, Izrael – ez Jehova kijelentése –,
ha visszatérsz hozzám,
és eltávolítod utálatos bálványaidat színem elől,
akkor nem leszel menekült.
És ha majd az igazsággal, joggal és igazságossággal összhangban
így esküszöl: »Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!«,
akkor a nemzetek áldásban részesülnek általa,
és vele fognak dicsekedni.”
Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek:
„Szántsatok magatoknak szántóföldet,
és ne vessetek tövisbokrok közé.
Metélkedjetek körül Jehovának,
és távolítsátok el szívetek előbőrét,
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,
nehogy lángra lobbanjon dühöm, mint a tűz,
és olthatatlanul égjen
gonosztetteitek miatt!”
Hirdessétek ki Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben!
Kiáltsatok, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!
Harsányan kiáltsatok, és mondjátok: „Gyűljetek össze,
és meneküljünk a megerősített városokba!
Állítsatok jelt Sion felé!
Keressetek menedéket, és álljatok készenlétben”,
mert veszedelmet hozok északról, nagy csapást.
Előjött, mint az oroszlán a bozótból,
és útra kelt a nemzetek pusztítója.
Elindult helyéről, hogy rettegést keltővé tegye földedet.
Városaid romba dőlnek, és senki sem fog lakni bennük.
Öltözzetek hát zsákruhába,
keseregjetek és jajgassatok,
mert Jehova lángoló haragja nem fordult el tőlünk.
„Azon a napon elszáll a király bátorsága,
és a fejedelmek bátorsága is.
A papok megrémülnek, és a próféták csodálkozni fognak” – ez Jehova kijelentése.
Akkor ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«, holott a torkunkhoz szorítják a kardot.”
Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez:
„A puszta kopár dombjai felől perzselő szél közeledik,
és lecsap népem lányára,
de nem azért, hogy szórjon vagy tisztítson.
Ezek felől jön a szél teljes erővel az én parancsomra.
Most majd kihirdetem az ellenük szóló ítéleteket.
Úgy jön, mint az esőfelhők,
és szekerei olyanok, mint a szélvész.
Lovai gyorsabbak a sasoknál.
Jaj nekünk, mert csapást mértek ránk!
Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!
Meddig dédelgetsz még magadban rossz gondolatokat?
Mert hang szól Dán felől,
és pusztulást hirdet Efraim hegyvidékéről.
Jelentsétek a nemzeteknek!
Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!”
„Őrszemek közelednek messzi földről,
és csatakiáltást hallatnak Júda városai ellen.
Ellene jönnek minden oldalról, mint a mezőőrök,
mert fellázadt ellenem – ez Jehova kijelentése. –
Meg fogsz fizetni viselkedésedért és tetteidért.
Milyen keserves a pusztulásod,
mert egészen a szívedig hatol!”
Jaj, de gyötrődöm, mennyire gyötrődöm!
Szörnyű fájdalmat érzek szívemben!
Háborog bennem a szívem.
Nem hallgathatok,
mert kürtszót hallottam,
harci riadót.
Csapás csapást ér. Erről adnak hírt,
mert az egész országot elpusztították.
Hirtelen pusztították el sátraimat,
egy szempillantás alatt sátorlapjaimat.
Meddig kell még látnom a jelt,
és hallanom a kürtszót?
„Mert esztelen az én népem.
Nem vesznek rólam tudomást.
Ostoba fiak ők, nem értelmesek.
Ahhoz van eszük, hogy rosszat tegyenek,
de jót tenni nem tudnak.”
Láttam a földet, és az üres és kietlen volt.
Láttam az eget is, és már nem árasztott világosságot.
Láttam a hegyeket, és azok remegtek,
és a dombok is rázkódtak.
Láttam, hogy nincs már ott ember,
és az ég madarai mind elmenekültek.
Láttam, hogy a gyümölcsöskertek földje pusztává lett már,
és városait mind romba döntötték.
Jehova miatt volt ez,
lángoló haragja miatt.
Jehova ugyanis ezt mondja: „Elhagyatottá lesz az egész föld,
de nem pusztítom el teljesen.
Gyászolni fog ezért a föld,
és fenn az ég elsötétedik.
Azért van ez, mert szóltam, döntöttem.
Nem gondolom meg magam, és nem is térek el attól.
A lovasok és az íjászok hangja miatt
az egész város menekül.
Bemennek a sűrűbe,
és felmásznak a sziklák közé.
Minden város elhagyatott,
nem lakik bennük ember.”
Most, hogy csapás sújtott, mit teszel?
Egykor skarlátvörösbe öltözködtél,
aranydíszekkel ékesítetted magadat,
feketével hangsúlyoztad a szemeidet.
De hiába csinosítgattad magadat,
mert elhagytak, akik gerjedeztek utánad,
és most az életedre törnek.
Hangot hallottam, mint amilyen a beteg asszonyé,
gyötrődést, mint amilyen az először szülő nőé,
Sion lányának hangját, aki levegő után kapkod.
Miközben kitárja kezeit, ezt mondja:
„Jaj nekem, mert kimerültem a gyilkosok miatt!”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52