chapter 4
Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az Úr?
Erre az Úr azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő.
Dobd a földre! – mondta az Úr. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle.
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében.
Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
Majd azt mondta neki az Úr: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó.
Ezután azt mondta az Úr: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste.
Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon.
Mózes azt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.
De az Úr azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell.
Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
Erre fölgerjedt az Úr haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.
Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette.
Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghez vidd vele azokat a jeleket.
Ekkor visszament Mózes apósához, Jetróhoz, és azt mondta neki: Hadd menjek, és térjek vissza testvéreimhez Egyiptomba, hogy meglássam, élnek-e még. Jetró így felelt neki: Eredj el békességgel!
Az Úr pedig így szólt Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.
Ekkor vette Mózes a feleségét és fiait, felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptomba. Az Isten botját pedig a kezébe vette.
Azt mondta az Úr Mózesnek: Amikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, ügyelj arra, hogy mindazokat a csodákat véghez vidd a fáraó előtt, amelyeket hatalmadba adtam. Én pedig megkeményítem a szívét, és nem bocsátja el a népet.
Ezt mondd tehát a fáraónak: Így szól az Úr: „Izráel népe az én elsőszülött fiam;
azért azt mondom neked: bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és ha te vonakodsz elbocsátani, íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat.”
Amikor úton volt, egy szálláson eléállt az Úr, és meg akarta ölni.
De Cippóra vett egy éles követ, és lemetszette fia előbőrét, és Mózes lába elé vetette e szavakkal: Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!
Erre békét hagyott neki. És Cippóra azt mondta: Véren szerzett jegyes a körülmetélkedésért.
Áronnak pedig azt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta.
Mózes pedig elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amelyekkel elküldte őt, és mindazokat a jeleket, amelyeket rábízott.
Majd elment Mózes és Áron, és összegyűjtötték Izráel fiai közül a véneket.
Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, és bemutatta a jeleket a nép szeme láttára.
Amikor a nép hitt, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait, és megtekintette nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40