Mózes második könyve

chapter 20


Chapters:


verse #1

Ekkor megszólalt Isten, s ezeket az igéket mondta:


verse #2

Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.


verse #3

Ne legyen más istened rajtam kívül!


verse #4

Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van!


verse #5

Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.


verse #6

De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.


verse #7

Ne használd hiába az Úr, a te Istened nevét, mert az Úr nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.


verse #8

Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg!


verse #9

Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.


verse #10

De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik.


verse #11

Mert hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a szombat napját.


verse #12

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!


verse #13

Ne ölj!


verse #14

Ne paráználkodj!


verse #15

Ne lopj!


verse #16

Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!


verse #17

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!


verse #18

Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott.


verse #19

Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk.


verse #20

Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek.


verse #21

A nép tehát távol állt, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben Isten volt.


verse #22

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Ti magatok láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok.


verse #23

Ne készítsetek mellettem még ezüstisteneket, és ne csináljatok magatoknak aranyisteneket.


verse #24

Földből készíts nekem oltárt. Azon áldozd égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Minden helyre elmegyek hozzád, és megáldalak, ahol azt akarom, hogy megemlékezzetek a nevemről.


verse #25

Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragóvasadat, megfertőzteted.


verse #26

Lépcsőn se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne látsszon a szemérmed.

Chapters:


Books