Mózes második könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Majd így szólt az Úr Mózeshez:


verse #2

Szólj Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza, és üssenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Azzal szemben verjenek tábort a tenger mellett.


verse #3

Majd azt gondolja a fáraó Izráel fiai felől: eltévelyedtek ezek e földön, körülfogta őket a puszta.


verse #4

Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és üldözőbe veszi őket, s én megmutatom dicsőségemet a fáraón és minden seregén, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedtek.


verse #5

Amikor hírül adták az egyiptomi királynak, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!


verse #6

Befogatott hát szekerébe, és maga mellé vette népét.


verse #7

Hatszáz válogatott szekeret vett és Egyiptom minden harci szekerét, és hárman-hárman voltak mindegyiken.


verse #8

Megkeményítette az Úr a fáraónak, az egyiptomi királynak a szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai pedig hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.


verse #9

Az egyiptomiak utánuk nyomultak, és elérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak, a fáraó minden lova, szekere meg lovasai és serege Pí-Hahírót mellett, Baal-Cáfón előtt.


verse #10

Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai fölemelték a szemüket, és íme, az egyiptomiak a nyomukban voltak. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai.


verse #11

Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?


verse #12

Nem megmondtuk neked Egyiptomban: hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak! Mert jobb lett volna szolgálnunk nekik, semhogy itt a pusztában haljunk meg.


verse #13

Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok!


verse #14

Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!


verse #15

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Miért kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.


verse #16

Te pedig emeld föl a botodat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.


verse #17

Én pedig, íme, megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk, és így szerzek dicsőséget magamnak a fáraó és egész serege, szekerei és lovasai által.


verse #18

És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha majd dicsőséget szerzek magamnak a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.


verse #19

Ekkor elindult Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. A felhőoszlop is, amely eddig előttük járt, elindult előlük, s mögéjük állt;


verse #20

odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Hátul beborult az ég, és sötétség lett, elöl pedig megvilágosította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.


verse #21

Mózes kinyújtotta a kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a vizet, és szárazzá tette a tengert, és kétfelé váltak a vizek.


verse #22

Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig kőfalként állt jobb és bal kezük felől.


verse #23

Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak, és bement a fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.


verse #24

Hajnalban az Úr rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból, és megzavarta az egyiptomiak táborát.


verse #25

Megállította a szekerek kerekeit, és csak nehezen tudták vonszolni azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Fussunk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen.


verse #26

Az Úr így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!


verse #27

Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és reggel felé visszatért a tenger az előbbi helyére, az egyiptomiak pedig belefutottak, s így az Úr beleveszítette őket a tenger közepébe.


verse #28

Visszatért a víz, és elborította a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó minden seregét, amelyek bementek utánuk a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.


verse #29

De Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig kőfalként állt a jobb és bal kezük felől.


verse #30

Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt az egyiptomiak kezéből. Látta is Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.


verse #31

Amikor látta Izráel azt a nagy dolgot, amelyet az Úr Egyiptomban cselekedett, félni kezdte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

Chapters:


Books