Mózes második könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van.


verse #2

Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában.


verse #3

Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?


verse #4

Ekkor azt mondta Mózesnek az Úr: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?


verse #5

A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.


verse #6

Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről.


verse #7

Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az Úr. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok?


verse #8

Ezután azt mondta Mózes: Este az Úr húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen.


verse #9

Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.


verse #10

Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az Úr dicsősége megjelent a felhőben.


verse #11

Így szólt az Úr Mózeshez:


verse #12

Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”


verse #13

És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül.


verse #14

Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara.


verse #15

Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül.


verse #16

Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak.


verse #17

Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett.


verse #18

Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.


verse #19

Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.


verse #20

Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk.


verse #21

Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.


verse #22

A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek.


verse #23

Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az Úrnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.


verse #24

Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne.


verse #25

Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az Úr szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn.


verse #26

Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.


verse #27

Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak.


verse #28

Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?


verse #29

Lássátok: az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.


verse #30

És megnyugodott a nép a hetedik napon.


verse #31

Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.


verse #32

Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az Úr: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.”


verse #33

Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az Úr elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak.


verse #34

El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.


verse #35

Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához.


verse #36

Az ómer pedig az éfa tizedrésze.

Chapters:


Books