Mózes második könyve

chapter 12


Chapters:


verse #1

Majd így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:


verse #2

Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.


verse #3

Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.


verse #4

Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.


verse #5

A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.


verse #6

Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.


verse #7

Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.


verse #8

A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.


verse #9

Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.


verse #10

Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.


verse #11

Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az Úr páskája ez.”


verse #12

Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az Úr.


verse #13

És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.


verse #14

Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.


verse #15

Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.


verse #16

Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.


verse #17

Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.


verse #18

Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.


verse #19

Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.


verse #20

Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.


verse #21

Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.


verse #22

Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.


verse #23

Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.


verse #24

Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.


verse #25

És mikor bementek arra a földre, melyet az Úr ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.


verse #26

Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,


verse #27

akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az Úrnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.


verse #28

Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak.


verse #29

Éjfélkor azután megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.


verse #30

Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.


verse #31

Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az Úrnak, ahogy mondtátok.


verse #32

Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!


verse #33

Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.


verse #34

A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.


verse #35

Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.


verse #36

Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.


verse #37

És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszáz­ezren gyalog, a gyermekeken kívül.


verse #38

Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.


verse #39

A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlekedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak.


verse #40

Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.


verse #41

Éppen azon a napon jött ki az Úr egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.


verse #42

Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!


verse #43

Majd azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!


verse #44

Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.


verse #45

A zsellér és a béres ne egyék belőle.


verse #46

Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.


verse #47

Izráel egész gyülekezete készítse el.


verse #48

Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az Úrnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.


verse #49

Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.


verse #50

Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek és Áronnak.


verse #51

Még ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.

Chapters:


Books