Mózes második könyve
12. fejezet
1. vers
Majd így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2. vers
Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.
3. vers
Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.
4. vers
Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.
5. vers
A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.
6. vers
Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.
7. vers
Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. vers
A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
9. vers
Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.
10. vers
Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.
11. vers
Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az Úr páskája ez.”
12. vers
Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az Úr.
13. vers
És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
14. vers
Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.
15. vers
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.
16. vers
Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.
17. vers
Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.
18. vers
Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
19. vers
Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.
20. vers
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. vers
Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.
22. vers
Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.
23. vers
Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. vers
Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.
25. vers
És mikor bementek arra a földre, melyet az Úr ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. vers
Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,
27. vers
akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az Úrnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.
28. vers
Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak.
29. vers
Éjfélkor azután megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.
30. vers
Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.
31. vers
Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az Úrnak, ahogy mondtátok.
32. vers
Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!
33. vers
Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.
34. vers
A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.
35. vers
Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.
36. vers
Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.
37. vers
És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszázezren gyalog, a gyermekeken kívül.
38. vers
Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.
39. vers
A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlekedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak.
40. vers
Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
41. vers
Éppen azon a napon jött ki az Úr egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.
42. vers
Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!
43. vers
Majd azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!
44. vers
Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.
45. vers
A zsellér és a béres ne egyék belőle.
46. vers
Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.
47. vers
Izráel egész gyülekezete készítse el.
48. vers
Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az Úrnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.
49. vers
Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.
50. vers
Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek és Áronnak.
51. vers
Még ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.
Könyvek
