Mózes második könyve
13. fejezet
2. vers
Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.
3. vers
Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr, ne egyetek kovászosat.
4. vers
Ma vonultok ki, az abib hónapban.
5. vers
Azért ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
6. vers
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.
7. vers
Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.
8. vers
Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az Úr azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
9. vers
Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az Úr törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
10. vers
Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.
11. vers
Ha pedig bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,
12. vers
akkor ajánld föl az Úrnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az Úréi.
13. vers
De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.
14. vers
És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.
15. vers
Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.”
16. vers
Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
17. vers
Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!
18. vers
Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.
19. vers
Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.
20. vers
Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
21. vers
Az Úr pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
22. vers
Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.
Könyvek
