Mózes második könyve
capítulo 13
verso 2
Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.
verso 3
Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr, ne egyetek kovászosat.
verso 4
Ma vonultok ki, az abib hónapban.
verso 5
Azért ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
verso 6
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.
verso 7
Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.
verso 8
Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az Úr azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
verso 9
Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az Úr törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
verso 10
Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.
verso 11
Ha pedig bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,
verso 12
akkor ajánld föl az Úrnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az Úréi.
verso 13
De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.
verso 14
És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.
verso 15
Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.”
verso 16
Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
verso 17
Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!
verso 18
Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.
verso 19
Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.
verso 20
Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
verso 21
Az Úr pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
verso 22
Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.
Libros
