Mózes második könyve
capítulo 5
verso 1
Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.”
verso 2
A fáraó azt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.
verso 3
Ők pedig azt mondták erre: A héberek Istene megjelent nekünk. Hadd menjünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
verso 4
Egyiptom királya erre így felelt nekik: Mózes és Áron! Miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek a dolgotokra!
verso 5
Azt is mondta a fáraó: Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük a munkájukat!
verso 6
Még aznap megparancsolta a fáraó a nép hajcsárainak és felügyelőinek:
verso 7
Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt! Hadd menjenek el ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát.
verso 8
De a korábban kirótt téglaszámot vessétek ki rájuk, ne engedjetek belőle, mert restek ők, és azért kiáltoznak így: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek!
verso 9
Meg kell nehezíteni ezeknek az embereknek a feladatát, hogy az lefoglalja őket, és ne hajoljanak hazug beszédekre.
verso 10
Kimentek tehát a nép hajcsárai és felügyelői, és közölték a néppel: Azt mondja a fáraó: Nem adok nektek szalmát!
verso 11
Menjetek, szedjetek magatoknak onnan, ahol találtok. De semmit nem engedünk el a munkátokból.
verso 12
Ekkor elszéledt a nép egész Egyiptomban, hogy tarlót tépjenek szalmának.
verso 13
A hajcsárok pedig szorították őket, és azt mondták: Végezzétek el a munkátokat, mindennap a kiszabott munkát úgy, mint akkor, amikor még volt szalma.
verso 14
És verték az Izráel fiai közül való felügyelőket, akiket a fáraó hajcsárai rendeltek föléjük, és azt mondogatták: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott mennyiséget sem tegnap, sem ma úgy, mint azelőtt?
verso 15
Akkor elmentek az Izráel fiai közül való felügyelők, és így kiáltottak a fáraóhoz: Miért cselekszel így szolgáiddal?
verso 16
Szalmát nem adnak szolgáidnak, és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme, szolgáidat verik, s ezzel néped ellen vétkezel.
verso 17
Ő pedig azt válaszolta: Lusták vagytok, restek, azért mondjátok: menjünk el, és áldozzunk az Úrnak!
verso 18
Most pedig menjetek, dolgozzatok, szalmát ugyan nem adnak nektek, de a rátok kirótt téglaszámot be kell adnotok.
verso 19
Akkor látták Izráel fiainak a felügyelői, hogy bajban vannak, mert azt kell mondaniuk: a tégla számát lejjebb ne szállítsátok, mindennap legyen kész az aznapi munka.
verso 20
Amikor kijöttek a fáraótól, szembetalálkoztak Mózessel és Áronnal.
verso 21
Azt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.
verso 22
Ekkor Mózes visszament az Úrhoz, és azt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide?
verso 23
Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel. Te pedig nem szabadítottad meg a népedet.
Libros
