Mózes második könyve

chapter 5


Chapters:


verse #1

Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.”


verse #2

A fáraó azt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.


verse #3

Ők pedig azt mondták erre: A héberek Istene megjelent nekünk. Hadd menjünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.


verse #4

Egyiptom királya erre így felelt nekik: Mózes és Áron! Miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek a dolgotokra!


verse #5

Azt is mondta a fáraó: Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük a munkájukat!


verse #6

Még aznap megparancsolta a fáraó a nép hajcsárainak és felügyelőinek:


verse #7

Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt! Hadd menjenek el ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát.


verse #8

De a korábban kirótt téglaszámot vessétek ki rájuk, ne engedjetek belőle, mert restek ők, és azért kiáltoznak így: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek!


verse #9

Meg kell nehezíteni ezeknek az embereknek a feladatát, hogy az lefoglalja őket, és ne hajoljanak hazug beszédekre.


verse #10

Kimentek tehát a nép hajcsárai és felügyelői, és közölték a néppel: Azt mondja a fáraó: Nem adok nektek szalmát!


verse #11

Menjetek, szedjetek magatoknak onnan, ahol találtok. De semmit nem engedünk el a munkátokból.


verse #12

Ekkor elszéledt a nép egész Egyiptomban, hogy tarlót tépjenek szalmának.


verse #13

A hajcsárok pedig szorították őket, és azt mondták: Végezzétek el a munkátokat, mindennap a kiszabott munkát úgy, mint akkor, amikor még volt szalma.


verse #14

És verték az Izráel fiai közül való felügyelőket, akiket a fáraó hajcsárai rendeltek föléjük, és azt mondogatták: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott mennyiséget sem tegnap, sem ma úgy, mint azelőtt?


verse #15

Akkor elmentek az Izráel fiai közül való felügyelők, és így kiáltottak a fáraóhoz: Miért cselekszel így szolgáiddal?


verse #16

Szalmát nem adnak szolgáidnak, és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme, szolgáidat verik, s ezzel néped ellen vétkezel.


verse #17

Ő pedig azt válaszolta: Lusták vagytok, restek, azért mondjátok: menjünk el, és áldozzunk az Úrnak!


verse #18

Most pedig menjetek, dolgozzatok, szalmát ugyan nem adnak nektek, de a rátok kirótt téglaszámot be kell adnotok.


verse #19

Akkor látták Izráel fiainak a felügyelői, hogy bajban vannak, mert azt kell mondaniuk: a tégla számát lejjebb ne szállítsátok, mindennap legyen kész az aznapi munka.


verse #20

Amikor kijöttek a fáraótól, szembetalálkoztak Mózessel és Áronnal.


verse #21

Azt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.


verse #22

Ekkor Mózes visszament az Úrhoz, és azt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide?


verse #23

Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel. Te pedig nem szabadítottad meg a népedet.

Chapters:


Books