Mózes második könyve

chapter 19


Chapters:


verse #1

Az Egyiptomból való kijövetel után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg Izráel fiai a Sínai-pusztába.


verse #2

Refídímből indulva érkeztek a Sínai-pusztába, és ott táboroztak; mégpedig a heggyel szemben vert tábort Izráel.


verse #3

Mózes pedig fölment Istenhez, és a hegyről így szólt hozzá az Úr: Ezt mondd Jákób háza népének, és ezt add tudtára Izráel fiainak:


verse #4

„Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket.


verse #5

Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.


verse #6

És papok birodalma és szent nép lesztek.” Ezek azok a beszédek, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak.


verse #7

Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az Úr parancsolt neki.


verse #8

És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az Úr rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak.


verse #9

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és mindig higgyenek neked. Mózes elmondta az Úrnak a nép válaszát.


verse #10

Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Menj el a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat,


verse #11

és legyenek készen harmadnapra, mert harmadnap leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.


verse #12

Vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek attól, hogy fölmenjetek a hegyre; még a szélét se érintsétek. Mindaz, ami a hegyet érinti, meg kell, hogy haljon.


verse #13

Ne érintse kéz, hanem kővel kövezzék meg, vagy nyíllal nyilazzák le. Akár állat, akár ember, nem maradhat életben. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.


verse #14

Mózes tehát lejött a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossa ki a ruháját.


verse #15

Azt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, asszonyhoz ne közeledjetek.


verse #16

És harmadnapon virradatkor menny­dörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész táborbeli nép megrémült.


verse #17

Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és megálltak a hegy alatt.


verse #18

Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert az Úr leszállt rá tűzben. A füstje úgy szállt fel, mint egy kemencéé, és az egész hegy rengett.


verse #19

Amikor a kürtszó egyre erősödött, Mózes beszélt, és Isten hangosan felelt neki.


verse #20

Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment.


verse #21

Azt mondta az Úr Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az Urat, mert sokan elhullnak közülük.


verse #22

És a papok is, akik az Úr elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr.


verse #23

Mózes pedig azt felelte az Úrnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, mert te intettél minket így: vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt!


verse #24

De az Úr azt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel, és Áron is jöjjön veled. De a papok és a nép ne törjenek előre, hogy följöjjenek az Úrhoz, nehogy rájuk rontson.


verse #25

Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.

Chapters:


Books