chapter 7
Az Úr erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz.
Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.
Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén.
De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által.
S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük.
Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta nekik.
Mózes nyolcvan-, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.
Majd így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé!” És az kígyóvá lesz.
Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett.
Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel.
Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat.
A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Úr.
Az Úr pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe.
Mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.”
Így szól az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik.
És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.”
Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott.
A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén.
De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta.
Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve.
Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.
Hét nap telt el azóta, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40