Mózes második könyve

chapter 10


Chapters:


verse #1

Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő és szolgái szívét azért, hogy ezeket a jeleimet véghez vigyem közöttük.


verse #2

És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghez vittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.


verse #3

Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: „Meddig nem akarod még megalázni magadat előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!


verse #4

Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, íme, holnap sáskákat hozok a határodra.


verse #5

És úgy elborítják a föld színét, hogy nem lesz látható a föld, és megeszik a megkímélt maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megeszik minden fátokat, amely nektek a mezőn sarjad.


verse #6

Betöltik házaidat és minden szolgád házát és minden egyiptominak a házát. Nem láttak ilyet sem apáid, sem nagyapáid, amióta e földön vannak, mind e mai napig.” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.


verse #7

A fáraónak ezt mondták a szolgái: Meddig lesz még ő a romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Most sem veszed észre, hogy elvész Egyiptom?


verse #8

Erre visszahozták Mózest és Áront a fáraóhoz, aki azt mondta nekik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek. De kik is azok, akik elmennek?


verse #9

Mózes így felelt: Gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és jószágunkkal, mert ünnepet kell szentelnünk az Úrnak.


verse #10

A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az Úr, ahogyan én elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.


verse #11

Nem úgy lesz! Menjetek csak el, ti férfiak, és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok! És elűzték őket a fáraó elől.


verse #12

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földjére a sáskákért, hogy jöjjenek el Egyiptom földjére, és emésszék meg a föld minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott.


verse #13

Kinyújtotta hát Mózes a botját Egyiptom földjére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támasztott a földre. Mire reggel lett, a keleti szél fölhozta a sáskákat.


verse #14

Följöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és nagy sokaságban szálltak le az egész határra. Azelőtt sem volt olyan sáskajárás, és azután sem lesz.


verse #15

Elborították az egész föld színét, a föld elsötétedett, megették a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott, és semmi zöld nem maradt a fán, sem a füves mezőn egész Egyiptom földjén.


verse #16

Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és azt mondta: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek.


verse #17

Most azért bocsásd meg még ez egyszer vétkemet, és imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem.


verse #18

Mózes kiment a fáraó elől, és imádkozott az Úrhoz.


verse #19

Erre az Úr igen erős nyugati szelet támasztott, és felkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe vetette őket. Egy sáska sem maradt egész Egyiptom határában.


verse #20

De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és így az nem bocsátotta el Izráel fiait.


verse #21

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy sötétség legyen Egyiptom földjén, éspedig tapintható sötétség.


verse #22

Kinyújtotta Mózes a kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig.


verse #23

Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig. De Izráel fiainak lakóhelyén világosság volt.


verse #24

Akkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak; csak juhaitok és marháitok maradjanak, gyermekeitek is elmehetnek veletek!


verse #25

Mózes azonban ezt felelte: Sőt inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valókat adnod, hogy feláldozzuk a mi Urunknak, Istenünknek.


verse #26

Velünk jön jószágunk is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak, Istenünknek. Míg oda nem érünk, mi magunk sem tudjuk, hogy mivel szolgáljunk az Úrnak.


verse #27

De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.


verse #28

Azt mondta Mózesnek: Menj el előlem! Vigyázz, hogy többé ne kerülj a szemem elé! Mert mihelyt meglátod az arcomat, meghalsz.


verse #29

Mózes pedig így felelt: Jól mondod. Nem látom többé arcodat.

Chapters:


Books