Mózes második könyve

10. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő és szolgái szívét azért, hogy ezeket a jeleimet véghez vigyem közöttük.


2. vers

És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghez vittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.


3. vers

Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: „Meddig nem akarod még megalázni magadat előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!


4. vers

Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, íme, holnap sáskákat hozok a határodra.


5. vers

És úgy elborítják a föld színét, hogy nem lesz látható a föld, és megeszik a megkímélt maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megeszik minden fátokat, amely nektek a mezőn sarjad.


6. vers

Betöltik házaidat és minden szolgád házát és minden egyiptominak a házát. Nem láttak ilyet sem apáid, sem nagyapáid, amióta e földön vannak, mind e mai napig.” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.


7. vers

A fáraónak ezt mondták a szolgái: Meddig lesz még ő a romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Most sem veszed észre, hogy elvész Egyiptom?


8. vers

Erre visszahozták Mózest és Áront a fáraóhoz, aki azt mondta nekik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek. De kik is azok, akik elmennek?


9. vers

Mózes így felelt: Gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és jószágunkkal, mert ünnepet kell szentelnünk az Úrnak.


10. vers

A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az Úr, ahogyan én elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.


11. vers

Nem úgy lesz! Menjetek csak el, ti férfiak, és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok! És elűzték őket a fáraó elől.


12. vers

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földjére a sáskákért, hogy jöjjenek el Egyiptom földjére, és emésszék meg a föld minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott.


13. vers

Kinyújtotta hát Mózes a botját Egyiptom földjére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támasztott a földre. Mire reggel lett, a keleti szél fölhozta a sáskákat.


14. vers

Följöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és nagy sokaságban szálltak le az egész határra. Azelőtt sem volt olyan sáskajárás, és azután sem lesz.


15. vers

Elborították az egész föld színét, a föld elsötétedett, megették a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott, és semmi zöld nem maradt a fán, sem a füves mezőn egész Egyiptom földjén.


16. vers

Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és azt mondta: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek.


17. vers

Most azért bocsásd meg még ez egyszer vétkemet, és imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem.


18. vers

Mózes kiment a fáraó elől, és imádkozott az Úrhoz.


19. vers

Erre az Úr igen erős nyugati szelet támasztott, és felkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe vetette őket. Egy sáska sem maradt egész Egyiptom határában.


20. vers

De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és így az nem bocsátotta el Izráel fiait.


21. vers

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy sötétség legyen Egyiptom földjén, éspedig tapintható sötétség.


22. vers

Kinyújtotta Mózes a kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig.


23. vers

Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig. De Izráel fiainak lakóhelyén világosság volt.


24. vers

Akkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak; csak juhaitok és marháitok maradjanak, gyermekeitek is elmehetnek veletek!


25. vers

Mózes azonban ezt felelte: Sőt inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valókat adnod, hogy feláldozzuk a mi Urunknak, Istenünknek.


26. vers

Velünk jön jószágunk is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak, Istenünknek. Míg oda nem érünk, mi magunk sem tudjuk, hogy mivel szolgáljunk az Úrnak.


27. vers

De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.


28. vers

Azt mondta Mózesnek: Menj el előlem! Vigyázz, hogy többé ne kerülj a szemem elé! Mert mihelyt meglátod az arcomat, meghalsz.


29. vers

Mózes pedig így felelt: Jól mondod. Nem látom többé arcodat.

Fejezetek:


Könyvek